Gyerekvállalás ti mit tennétek?
Tudom,hogy sokan a fél kezüket oda adnák egy ilyen férfiért én mégis tanácstalan vagyok. A helyzet az, hogy az exemmel akkor szakítottunk,amikor a pici 8 hónapos volt. Kaptam egy akkora pofont,hogy beestem a kiságy mellé és nem akartam megvárni a következőt.Viszont azt megelőzően is számos kimaradása volt, ivott, kimaradozott, tehát olyan voltam mint egy egyedülálló anya,azzal a különbséggel,hogy egy felnőtt emberre is főztem,mostam aggódtam a számlák miatt. Hiba volt egyáltalán belemenni,de ezen már csak annyit tudtam segíteni,hogy elhagytam és a saját lábamra álltam.Viszont azokban azidőkben pont emiatt iszonyatosan kiszolgáltatottnak, nőietlennek és értéktelennek éreztem magam.A lányom most 6 éves, a jelnelegi párom pedig nagyon szeretne egy közös babát is.Folyamatosan mondja,hogy nincs okom félni, vele másképp lesz majd minden. Valahol nagyon vágyom rá és 31 évesen túl sokáig sem szeretném már húzni,de valami mégis blokkol. Anyagilag nehezebb lenne ezért visszaflessel az az időszak,amikor ugyan így voltam, félek,hogy megint rámtör az elhanyagoltság érzése stb. Az eszem és a szívem veszekszik egymással, hiába a szív óhaja egy baba, az eszem tudja,hogy van a karón varjú és megmondom őszintén, ha elítéltek is miatta: félek ebbe belevágni.Ő sem erőlteti, de látom rajta,hogy ezzel nagyon boldoggá tehetném...dehát ez egy születendő gyermek életéről és nem utolsó sorban rólam is szól.
Válaljam be? és majd az idő megválaszolja, vagy amig egy szemernyi kételyem is van inkább hagyjam?forduljak szakemberhez? vagy? köszönöm előre is
Pontosan mitől félsz?
Attól, hogy te magad elhanyagolod magad, vagy a párod téged?
Az anyagi gondoktól?
Félsz, hogy a párod rosszul fog bánni veled?
pontosan attól félek, hogy amikor az első gyerekemet vártuk,akkor az exem is áradozott, a tenyerén hordozott, a felhők között járt, aztán ahogy megszületett a baba mintha nem is léteznék, vagy ha igen,akkor is csak azért, hogy bátnhasson
attól félek, hogy megint ez történik majd
az anyagi gond az szerintem-be kell valljam egy takarózás. ahova az Isten birkát ad, oda legelőt is, tehát ez annyira nem játszik
inkább a félelem attól, hogy újabb csalódás ér
alapból egyébként egy jövőmenő "bulis" nőszemély vagyok, nagyon hezen viselem a kötöttségeket ezt tudom magamról
ezért nem szeretném kitenni a leendő babámat a saját nyomoromnak sem
szóval sok minden van
Te élsz együtt azzal a férfival, neked kell ismerned. Bizonyos jelekből következtetni lehet arra, hogy meg fog e változni vagy nem. A leírásodból szimpatikusnak tűnt. És ha te is vágysz rá és ő is, akkor érdemes belevágni.
Persze egy gyerek a sok öröm mellett sok stresszel is jár,, de neked kell ismerned a párodat, hogy ez milyen hatással lenne rá. Lehet semmi baj nem lenne, csak a múlt miatt félsz túlságosan. Gondolod át, de én bíztatlak a még egy baba mellett.
pont hasonló gondolatok járnak mostanság a fejemben, az első férjem egy állat, finoman szólva....nem kívánom az ellenségemnek sem, amit mellette átéltem, a te sztoridhoz képest azzal a különbséggel, h a terhességem kiderülésétől (tervezett gyerek) így viselkedett.....most válófélben vagyok és egyszer majd szeretnék egy másik gyereket is, de jelen pillanatban egyszerűen nem tudom elképzelni, h meg tudnék újra bízni egy férfiben, annyira h ilyen szinten kiszolgáltassam magam.....
De tudod mit? azt mondom, h bíznunk kell! Gondolkoztál azon h az előző párodnál mik voltak az intő jelek? amiket csak úgy elhessegettél, h ááááá csak rossz napja van....stb.....megvannak e ezek a mostani párodnál esetleg????? "tanultál" az előző kapcsolatodból? ilyesmiket kéne átgondolnod, mert lehet h ott kopogtat a boldogság, csak már nem mered elhinni!!!
én most úgy gondolom érzelmileg a gyermeknek mindent meg tudna adni
az anyagi részét hagyjuk tényleg nem féltem akkor sem,amikor a pici lányommal gyeses anyukaként elhagytam az apját
az exemmel nagyon jó a viszonya a lányomnak, mehet amikor csak akar az apjához az én kapcsolatom is európai vá vált
én bízom benne ,hogy a gyermek a jelenlegi páromtól is megkapna mindent ha úgy alakul,hogy szétmegyünk,ha úgy alakul,hogy együtt maradunkakkor is
ami nekem a fő félelem az pont az,hogy mi a jelen párom és én képesek leszünk-e magunkat egybe tartani
önző dolog ez? mármint amelett,hogy bioztosnak látom a gyerkőcöm érzelmi igényeit a magamét féltem? persze nem akkor,ha rosszul alakul és nem leszünk egy pár.akkor nyilván nem lesz dolga velem törődni
de előtte?
ne nyafogjak annyit? :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!