Normális az, hogy majdnem 18 éves létemre még az anyám szabja meg az életemet?

Nem így kéne lennie, de ne aggódj, hagyd rá, meg fog változni. Anyukám is ilyen volt, úgy kezelt, mint egy dedóst, aztán egyszer csak egyik pillanatról a másikra megváltozott, valamivel 18 éves korom után. Szerintem akkor tudatosult benne, hogy megnőttem :)

Lehet, hogy nálatok is ugyanez a helyzet, nem?

Már bocs de igaza van!majd hogy ha neked lesz gyermeked te is igy fogsz vele viselkedni!Örülj inkább hogy törödik veled és félt!!

(egy anya)

bocsi, véletlen elküldtem, de még ez is hozzátartozna:

szerintem mond meg neki hogy neked ez nagyon zavaró és mondjuk próbálj rájönni hogy miért ilyen, van oka?

Akiktől a választ kaptad, még biztos nem szülők! Majd később, ha szülő leszel megérted a dolgokat. Bizony az én fiam már 19 múlt, de még középiskolás, és hasonló dolgokat mondok én is, bár jobban elengedem, illetve oda megy ahová akar, de addig idegeskedek míg meg nem jön. (egy lányt sokkal jobban féltenék én is!!!)Azt én is utálom, ha kupis a szobája,azt gondolom, ha már minden kényelmet és szép szobát megteremtettünk neki, legalább tartsa azt renben, tisztán, szerintem ez nem egy olyan nagy elvárás. Én természetes, hogy mindent megadok amit csaktudok, de azért fordítva is működnie kellene egy kicsit, legalább minimálisan!

Nem ismerem anyud, lehet, hogy neki is vannak hibái (senki nem tökéletes), de megint csak azt tudom mondani, hogy majd megérted őt egyszer, addig is tisztelt, és szeresd!