Kinek mi a véleménye arrol ha egy szülö felkeresi az örökbe adott gyermekét?

1- pedig megtette. Legalábbis a riport szerint...

És nem azt mondták az örökbe fogadó szülők, hogy nem találkozhat a lányával, hanem azt, hogy a lány nem szeretne találkozni vele!

Szerintem ez nehéz kérdés. Én azt mondom, hogy ha akkor nem kellett (bármi okból), akkor ne kelljen 18 év múlva sem! És egy 12 évessel "zsarolni" meg gusztustalan.

Én jóformán a bátyám nélkül nőttem fel, évente 1-2 alkalommal találkoztunk. Most felnőttként már közelebb lakunk, és jóban vagyunk, de nincs olyan testvéri kapcsolat köztünk. Szóval az a 12 éves gyerek nem fog kapni egy "nővért". Legalábbis a szó szoros értelmében.

Én nem láttam a riportot, ezért a konkrét ügyről nem tudok nyilatkozni, de vannak olyan esetek, amikor egy édesanya azzal tesz a legjobbat a gyerekének, ha örökbe adja. Tudom, hogy az elhagyott gyerekek többségét nem ezért hagyják el, de erre is van példa. Ilyen esetben az anya egész életében vágyódhat rá, hogy megismerje a gyerekét.

Nyílt örökbefogadás esetén ismeri az örökbefogadó szülőket, ezért megkeresheti őket azzal, hogy szeretne megismerkedni a gyerekkel, és amíg az kiskorú, az örökbefogadó szülők eldöntik, hogy ezt engedélyezik-e, vagy sem. Nagykorú gyerek esetén az örökbefogadók nem utasíthatják vissza, ott már a gyerek joga eldönteni, hogy mit szeretne. Nem könnyű helyzet, de kívülről nagyon könnyű mások felett ítélkezni.

Kérdés, hogy miért adta örökbe. Ha fiatalon (pl. tinifejjel) szült, kilátástalan anyagi helyzetben, apa nélkül, akkor felelősségteljes döntést hozott azzal, hogy jó körülményeket, szerető családot biztosított a gyermekének az örökbeadással. A legtöbb örökbefogadott gyerek rájön, hogy nem a vér szerinti szülei nevelik, és elkezd(het) azon gondolkodni, hogy miért nem kellett az igaziaknak. Ilyen esetben szerintem jó, ha találkozik a szülőanyjával, és megnyugtató választ kap a kérdéseire, ettől még szvsz ugyanúgy azokat tekinti szüleinek, akik felnevelték. Lehet benne akkora harag, hogy nem is akarja látni azt, aki megszülte, nekem ez pont azt jelzi, hogy nagyon fájdalmas számára a tudat, hogy lemondtak róla annak idején.

Nem tudom, mi volt a tévés esetben (nem láttam a riportot), azt gondolom, hogy bármi is a történet, a 18 éves lány érzéseire nagyon oda kell figyelnie a nevelőszüleinek.

"Abba nem gondol hogy mi van akkor ha a gyerek nem is tud arról hogy nem az igazi szüleivel van?"

Már egyre elterjedtebb tanácsolják is hogy mondják el a gyereknek hogy ő anya szívéből jött. Így nem éri traumaként a dolog.

Mindenki fejében lezajlik ilyenkor az ő nem kellett gondolatmenet, de általánosabb hogy a szülő olyan helyzetben volt hogy neki nem tudta biztosítani a megfelelő körülményeket amiket évekkel később a következő gyermekének tudott. (megerőszakoltaknál más ez a kérdés)

Mindenesetre nem tartom helyénvalónak a dolgot. Az az anyuka ugyanis örökbe adta, lemondott arról hogy keresse, hogy az anyja legyen ne csak a szülőanyja.

A gyereknek van joga keresni őt, de az egymás felé vezető ajtót csak a gyerek nyitogathatja.

El kell fogadnia az örökbefogadónak hogy keresheti a vér szerinti családot, de el kell fogadnia a vér szerinti szülőnek is hogy csak a gyerek kezdeményezhet.

A szülőnek mindig gyereke marad!

A felelősségteljes döntésről csak annyit mondanék, hogy mikor anyukám 18 éves volt, a védőnő beállt az ajtóba, hogy "megyünk, és elvetetjük a gyereket. Az ablakon szökött meg! Senki se állt mellette. A szülei pláne. Áram ivott, ezért anya fogta, és kirúgta. Egyedül nevelt fel, felelőtlen döntést hozva. De úgy, hogy becsületére vált. Mindenből a legszebbet, legjobbat kaptam, apám, sőt a családja helyett is kaptam tőle. Többet, mint akinek két szülője van. Minden barátom irigykedik miatta, többen kijelentették nyíltan, hogy bár az ő anyjuk lenne.

Nem dobott kukába. És nagyon büszke vagyok rá. A legjobb édesanya a világon.