Megbántottam a párom, tisztában vagyok vele, de miért nem ért meg?
Régóta együtt vagyunk (8 éve). Töretlen (volt) eddig a kapcsolatunk, együtt élünk már 5 éve.
Sűrűn járunk a szüleihez (vidékiek), akiket nagyon csípek és ez kölcsönös.
Ha ott vagyunk náluk, akkor egy napot mindig feláldozunk a rokonaira.
Az én problémám itt kezdődik:
Eleinte szívesen mentem, nem volt semmi visszatartó dolog. 3 évet jártam úgy a rokonokhoz, hogy minden véleményemet lenyeltem.
Utána "beteg" lettem és fél évig szigorúan ágyhoz voltam kötve. Emiatt nem mentem ki, sőt a szülei jöttek inkább hozzánk, mint mi hozzájuk, hogy pihenni tudjak (elvetéltem).
Telt azidő, már jobban éreztem magam, az orvos is áment mondott a mindennapokra.
Viszont hiába mentünk le a szüleihez, én nem mentem velük tovább a többi rokonhoz. Egyszerűen nem volt se energiám, se türelmem, se kedvem hozzájuk.
Egész nap ott ülni és hallgatni a káromkodást, szagolni az ápolatlan büdös testüket, hallgatni a helytelen beszédüket (mint pl. pékséges és társai), stb.
Pár napja a párom rákérdezett, hogy miért nem megyek velük mostanság már ki a rokonokhoz?
Hiszen ők eléggé hiányolnak és már örülnének, ha mennék.
Elmondtam neki őszintén, amit gondolok róluk, bár hozzátettem, hogy tudom, hogy őt ezzel most nagyon megbántom. Erre azt mondta, hogy ő nem bántódik meg, igaz rosszul esik neki, de tudja, hogy valóban gondok ezek.
Ráadásul még ő hozta fel azt, hogy mennyire idegesítő az, ha valaki buta. Mégpedig úgy buta, hogy tehetne/tehetett volna ellene.
Tegnap már azt hittem, hogy ezt a témát lezártuk egy életre és megértette a problémáimat. Viszont tévedtem, ugyanis megint felhozta ezt és teljes mértékben nekem támadt, hogy mit képzelek magamról.
Megkérdezte, hogy majd az esküvőre se fogom őket meghívni meg, ha végre valahára gyerekünk lesz, akkor nem fogom elvinni hozzájuk?!
Úgy felidegesített, hogy összeszedtem pár dolgomat és eljöttem a barátnőmhöz.
Ma egész nap hívogatott, de mondtam, hogy látni sem akarom. Gondolja át a tegnapi napot és utána beszélhetünk.
válasza: válasza:"Eleinte szívesen mentem, nem volt semmi visszatartó dolog. 3 évet jártam úgy a rokonokhoz, hogy minden véleményemet lenyeltem."
Tehát a problémák megvoltak már akkor is, csak nem zavartak?
Nézd, szerintem nem a rokonokkal van baj. Ért téged egy trauma, ami után mindent lényegtelennek és kibírhatatlannak látsz, ez teljesen érthető. De a hibát magadban tudod javítani! A párod joggal bántódott meg, ha egyszer évekig jártatok a rokonaihoz, és most egyszerre közlöd, hogy neked ők büdösek.
Akár terapeutával is, de fel kell dolgoznod a téged ért veszteséget, mert így rámehet a kapcsolatotok, az egész eddig felépített életetek! Magad is leírtad: "nem volt se energiám, se türelmem, se kedvem hozzájuk."
Teljesen érthető, hogy most utálsz mindent és mindenkit, talán félsz, hogy magyarázkodni kell vagy rákérdeznek valamire, pl. a gyerek-témára. Ez az egész pokoli nehéz neked, de rendet kéne tenned a fejedben és a lelkedben, elsősorban saját magad miatt, másodsorban a párod és a kapcsolatotok miatt.
válasza:Jártam szakorvoshoz, most is megyek havonta 1-2 alkalommal.
Mint írtam, régen amikor jártunk a rokonokhoz, akkor is megvoltak a problémák, csak lenyeltem magamba.
A páromnak és az anyjának mindig feltünt, hogy inkább az udvaron sétálok egymagam vagy csöndben vagyok, ha ott voltunk.
Ráadásul az anyukája is velem egy állásponton van, de ő azt mondta, hogy neki ez kötelező, nekem még szerencsére nem és élvezzem ki, hogy "szabad" vagyok ebből a szempontból.
Ettől függetlenül a párom is a mi véleményünkön volt még pár napja, amikor erről beszéltem vele.
Erre tegnap meg kaptam a sarazást.
Oké, persze megbántottam én ezt már akkor mondtam neki, hogy bocsánat előre is!, de a véleményemet most már nem fogom lenyelni.
Egyébként meg azért kicsit furcsa, hogy ennyi idő után simán tudom élni az életem és nem befolyásol már a gyermek elvesztése.
Dolgozom, mellette tanulok megint. Állandóan játszótérre viszem apárom unokahúgát. Nem kezdek el sírni és magamban átkokat szórni, ha egy terhes nőt látok.
Szóval, azért a vetélést ehhez ne hozzuk már fel.
szimplán van egy véleményem, amit most ennyi idő után kiadtam magamból, mivel megkérdezték, hogy miért nem járok már oda.
válasza:Mindkettőtök hibázott...és mindkettőtök kérjen bocsánatot, vedd fel azt a telefont szépen.
Jobban, és szebben és elmondhattad volna a problémádat, neki meg nem kellett volna ezt a végre valahára lesz gyerekünk dolgot bedobnia, mert nyilván ez bántott meg téged (nagyon jogosan)
Először lenyelte a mérgét de aztán kitört belőle, elég rossz formában. Beszéljétek meg.
válasza:rosszul fejeztem ki magam...
szóval ez esett neked teljesen érthetően rosszul
válasza:Szerintem meg neked van igazad, maximum előbb is elkezdhetted volna mondani, hogy ez meg ez zavar a rokonaiban, és nem szeretnél minden héten/két héten/stb. lemenni hozzájuk.
De ha már rákérdezett, és tényleg az őszinte választ várta, akkor miért is sértődik meg, ha őszinte vagy, és miért támad utána le???...
válasza: válasza:Az a helyzet, hogy rosszul látod a dolgokat. Eddig is ott volt a törés a kapcsolatban, csak eddig sok-sok aprócska repedés formájában. Mindig nyeltél és tűrtál, mert meg akartad tartani a pasit.
Tudod, nagyon utálom, ha jönnek ezzel a "vidékiek" szöveggel. Németországban élek, egy kisvárosban. Ha egy berlini azt mondaná egy kisvárosira, hogy vidéki, szerintem nem érné meg a másnapot. Ez csak otthon dívik ez a buta hasítás. Mintha Budapest vagy bármelyik nagyváros rózsaillatú volna... :(
Na vissza a te gondjaidhoz:
Te megsértetted őt, elég csúnyán, amit (érthetően) ő nem tud kiherni egyik napról a másikra. Nyílvánvaló. Három évig adtad a jókislányt, nyeltél és tűrtél, azt hirtelen kibukott belőled minden - pusztán egy abortusz miatt?
Te párkapcsolatot akarsz, annak minden kötelezettségével és nem éppen kellemes vonzatával (pl. rokonok), vagy csak gyereket?
Szerintem kérj bocsántot és beszéljétek meg a dolgot.
Az "azt hittem, hogy mára már megértette a gondjaimat" ugye nem azt jelenti nálad, hogy halálra sértesz egy embert, és még neked állj feljebb?!
Ps. Én a pasid helyében dobnálak. Felállna a szőr a hátamon attól agondolattól, hogy egy olyan emberrel éltem együtt, aki három év óta hazudozik és megjátssza magát.
válasza:Szerintem meg rohadtul nincs igazad. Még Te nem akarod látni Őt? Egy életre eljátszottad volna magadat nálam, ha az én párom lennél. Miért nem mondtad meg korábban, hogy büdösek a rokonai és nincs kedved szagolni Őket? Ha ilyen úri gyereknek tartod magadat az Ő családjához, akkor miért nem mész és keresel magadnak olyat, aki hozzád való? Megjátszottad magadat éveken keresztül mindenki előtt, ez normális dolog?
"Ráadásul még Ő hozta fel azt, hogy mennyire idegesítő az, ha valaki buta." Magamat kigúnyolom, ha kell de, hogy más tegye, azt nem viselem el. Nem ismered ezt? Ő azt mond a saját rokonságáról, amit akar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!