Mi lehet ez? A párom anyjáról van szó. (többi lent)
A bemutatkozásunktól elkezdve rettenetes érzések gyötörnek vele kapcsolatban. Nem gyűlölöm, vagy utálom, hanem sokkal rosszabb: ha csak rá gondolok remegés fog el, a szívem majd kiugrik a helyéből (egyszer olyan rosszat éreztem, mintha csak pillanatokra lettem volna az ájulástól annyira dobogott a szívem!), kiszárad a szám, a fejem majd szétpattan, az arcom görcsbe rándul és ezek nem csak pillantokig tartanak hanem akár órákon át!
Ha csak tehetem akkor elmegyek itthonról amikor ő jön hozzánk (szerencsére messze lakik, ezért csak 2-3-ször jön egy évben).
Szerintetek mi lehet ez? Végülis konkrétan nem ártott nekem, legalábbis olyan nagyot nem, hogy ne lehetne megbocsájtani.
Most is remeg a kezem ahogy írok, pedig csak rá gondoltam.
Ha általában más emberekkel kapcsolatban nincs ilyen érzésed, lehet valami benne, ami tudatalatt irritál. Tehát valami konkrétum, ami miatt rossz érzéseid vannak iránta, csak ez nem tudatosul benned. Lehet ez akármi: emlékeztet valakire a viselkedése gyerekkorodból, akit nem szerettél, vagy igazából ő sem szimpatizál vele, csak nem mutatja, de te valahonnan észreveszed, vagy nagyon más típusúak vagytok és úgy érzed, nem tudsz neki megfelelni, tényleg elég sok minden lehet.
Alapos önvizsgálatot kell tartani, valami oka biztos van.
Köszi a válaszokat mindenkinek, mentek a zöld kezek!
Nem hinném, hogy "beteg" vagyok, mert mással kapcsolatban nem érzek ilyesmit, soha senkivel kapcsolatban nem éreztem hasonlót! Oké, persze, negatív érzéseket igen: dühöt, haragot, ez oké, de félelmet még nem!
Van férjem, gyerekem, munkahelyem, barátaim, nem vagyok egy "feladós" típus, mindíg küzdök, de ez a nő tényleg valami boszorkány lehet, hogy ennyire félek tőle.
Igen, a halálhíres-késes dolog durva, tudom. Nem ez a jellemző érzés, hanem a bénító félelem.
Anyósod egyébként észrevette már a furcsa viselkedésedet? Pl: nem nézel rá; kerülöd, mikor megy
Nekem is vannak anyósommal kapcs. félelmeim, bár nekünk más jellegű a probléma :)
Igen, tudja, hogy nem bírom őt és ennyi. Mégis jön hozzánk, próbálkozik. Én nem nyitok felé.
Tudom, hogy durva. Szerintem is. Mégis ezt érzem, akaratomon kívül. De ismétlem: nem ez a fő érzésem vele kapcsolatban. Ez "csak" egy szélsőség. Mert más kiutat nem látok, hogy végre kiszálljon az életemből. Nem mintha mélyen benne lenne, de még ez a kicsi is irritál.
Nem szeretem ahogy él, ahogy csinálja a dolgait, és gondolom ez így csapódik le.
De miért félelmet érzek? Miért nem dühöt vagy haragot vagy akármi negatívot, mint máskor amikor valaki nem szimpi?
Valaki írta itt, hogy tudatalatti. Na, ez már közelít szerintem. De ezzel végképp nem tudok mit kezdeni, vagyis nem tudom magam "meggyógyítani".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!