Szoktatok arra gondolni, mi lesz ha már kihal az egész családotok és egyedül maradtok?

Hallod kérdező, van egy ilyen film is. A címe: A temetésem szervezem.

Igen, elég félelemetes az, amit felvázoltál. Engem hál istennek nem érint. Viszont egy barát sem helyettesíthet egy családtagot. Testvért pl tuti nem. (Mondom ezt annak fényében ,hogy két nagyon régi, nagyon jó barátom van.)

Nemrég akart a nagynéném öngyilkos lenni, szerencsére nem sikerült neki, megmozgattam minden követ, végül megmentették, akkor belegondoltam, ha ő sem lenne, belehülyülnék.

Kevés olyan rokonom van akit a bizalmamba engedek, ha ők (férjem is) nem lennének, nem tudom, mit tennék.....A temetésem nem érdekel, egyszer majd elmegyek, hogy ki, mi temet el, az számít, kim marad addig.

Nem gondolok erre, van két testvérem, két unokatestvérem, van párom, remélem nemsokára lesznek gyerekeink is.

Ettől függetlenül a temetésemre félre fogok tenni pénzt, mert láttam, hogy anno a szüleim mekkorát szívtak, amikor egy éven belül három temetést kellett finanszírozniuk: nem elég a gyász, de végül hitelt kellett felvenniük, mert egy tisztességes temetés nagyon drága, egyet még ki tudtak fizetni, de hármat nem. Nagymamám, aki megmaradt, szintén akkor félretett pénzt, valami olyan lekötésben, amit halála esetén automatikusan odaadnak a gyerekeinek. Valami ilyesmit tervezek én is.

Igen ,nekem is eszembe jut néha,férjnél vagyok,de gyermekünk nincs és nem is lesz.A férjemen kivül csak édesanyám van nekem,mások már nem élnek,vagy nem tartjuk a kapcsolatot.

Nem tudom ha egyedül maradnék,aztán meghalnék ki temetne el,de ez nagyon nem is érdekel,nekem már akkor mindegy lesz,viszont az egyedülléttől tartok,remélem nem igy lesz,de talán akkor egy öregotthonba mennék,ott mégsem lennék egyedül,aztán ők meg eltemettetnének.

Nem rágom magam ezen, mert belehülyülnék.

43 éves vagyok, se szülők, se nagyszülők, se gyerek, sem házastárs, sem társ.

Egy féltestvérem van össz-vissz. Ez van, egyelőre remekül bírom, hogy mi lesz később, arra nem gondolok, attól nem lesz jobb.

Nagymamám haldoklik. Otthon van és az orvosok szerint a tehetjük töltsünk vele annyi időt amennyit lehet, mert nem sokáig marad velünk. A nagyim 89 éves. Valamelyik nap én voltam vele egész nap. Beszélgettünk. A nagyi nosztalgiázott, és hallgattam.. Ő mondta, hogy egy valamit soha nem bánt meg az élete során. Hogy a nagy nehézségek árán is de felnevelt 4 gyereket. Ma ő a legbüszkébb hogy van 7 unokája, és 4 dédunokája. Mondta, hogy akárhányszor a gyerekei vagy unokái, vagy dédunokái szemébe néz, mindig észreveszi bennünk a papi lelkét és érzi hogy egy kicsi belőle is van bennünk. Tudja, hogy én nem akarok sem családot, sem gyereket szülni. Sosem akart rábeszélni, sose morgott ezért.

Csak 1 valamire kért. Soha nem mondjam azt hogy SOHA. Engedjem hogy az élet döntsön helyettem, és ha találkozom valakivel akit szeretni fogok, akkor ne féljek a jövőtől. Nagyim szerint csakis idősebb korunkban fogunk rájönni, hogy a legnagyobb adományunk az, hogy a családunk általunk tovább él..

Sokszor eszembe jut, és rájöttem a mamám nagyon bölcs asszony.. Azt hiszem 26 évesen igazat adok neki, és többé nem mondom hogy "SOHA"

(soha nem megyek férjhez, soha nem szülők)

Mondom én aki 13 éves kora óta mondogatja hogy sosem lesz saját gyereke..

Szóval kedves kérdező.. Gondolom te is fiatal vagy még.. Így fogadd meg a mamám tanácsát te is. soha nem mond hogy SOHA.. Ki tudja, pár év múlva már nem lesznek olyan gondolataid hogy teljesen egyedül maradsz..