Nektek mennyire megértő és közreműködő a család ha betegség miatt nem ehettek valamit?

A szűk család nálunk nagyon ügyel az én érzékenységeimre (nekem pollenallergiám van, így mézet nem ehetek, mellette fahéjat sem nagyon), de a többi rokon... 23 éve vagyok allergiás, asztmás, jól kellene tudniuk, hogy milyen allergiáim vannak... mégis, ha megyünk ide-oda vendégségbe, rakják ki a mézes sütit, és felháborodnak, ha nem eszem. Amikor meg elmagyarázom, akkor meg vagy flegmán, bocsánatot sem kérve elkezdik, hogy "ja, ezt te nem eheted", kb. mintha nekem kellene bocsánatot kérni, olyan szemrehányóan, vagy visszakérdeznek bambán, hogy "jé, tényleg?" -.-...

(az más kérdés, hogy a kávét meg ki nem állhatom, tudják ezt kb. 13 éves korom óta, mégis belém akarják tömni, és akkor ugyanezek a reakciók).

olyat nem lehet, hogy előző nap odatelefonáltok, hogy úgy ennétek egy kis fasírtot sült krumplival (vagy valamit, ami tuti nem tejtermékes), nem csinálna-e azt a kedvetekért?

különben én vinni szoktam magamnak, de több adagot, mindig meg szokták kóstolni, szeretik. anyósom főzne nekem külön, de egyfelől én jobban hozzáférek a nekem való alapanyagokhoz a városban, másfelől elég neki magukra főzni is. ill. nekem megvannak a kialakult szokásaim, repertoárom.

először gondoltam, hogy majd megsértődnek, de felszívtam magam, meg mertem lépni a kajavivést. ráadásul még karácsony előtt, a karácsonyt is saját kajával csináltam végig :)

Vannak, akik nem fogják fel a súlyát, vagy azt hiszik, egy kicsi még nem árthat. Pl. cukorbetegségnél a nagyszülők "de hát csak egy pár kanál cukrot tettem bele, az igazán semmi".

Azokkal a válaszolókkal értek egyet, akik olyanokat írtak, hogy vagy vigyél magaddal valami kaját (esetleg félkészen) és azt edd, vagy szólj oda előző nap telefonon, hogy mit szeretnél enni.