Mikor unja már meg leendő anyós, és fogadja el, hogy mi már külön család vagyunk?

Amint a párod ezt így közli vele, de akkor is lehet, hogy folytatni fogja, mert vannak emberek, akiknek egyik fülükön be a másikon ki megy az, amit ők totál máshogy gondolnak. Nem tudsz mit tenni, hagy morgolódjon, ti szóltok előre, hogy hogy lesz, nekik vagy tetszik, vagy nem, meg kell szokniuk.

Nagyon jól csináljátok, ha most engedtek, akkor minden másban is irányítani akar majd. Lehet ezt szépen intézni, előbb-utóbb a jó viszony érdekében muszáj lesz hozzászoknia, hogy a fia már elsősorban egy másik emberhez tartozik, ha meg majd lesz egy gyerek is, akkor meg főleg természetesnek kell lennie, és nem folyton problémázni rajta. Mégis azt mondom, hogy lehet, sosem hagyja abba teljesen.

Szerintem ha az egész család együtt van karácsonykor, akkor átszervezhetnétek a programot úgy, hogy ti 25-én karácsonyoztok otthon, és a szentestét a nagy családdal töltitek - ha már mindenki ott van, pl. a párod testvéréék is. Ha vacsorára vagytok hivatalosak, akkor előtte egész nap otthon lehettek, díszíthettek, ünnepelhettek hármasban.

Húsvét: jól van így szerintem.

Szülinap: ez is rendjén volna nagyjából. Nem kell aznap rohangálni, viszont az utána lévő hétvégére illene meghívni a családot, hogy felköszönthessék. Írtad, hogy amúgy nem mennek hozzátok. Szoktatátok őket hívni egyébként? Sok szülő úgy érzi, hogy ha a gyerek saját családot alapított, akkor is nekik a "kötelességük" a hazalátogatás, nem a szülőnek kell látogatóba menni. Viszont ha hívjátok őket, tartotok nálatok is összejöveteleket (pl. a gyerek szülinapját is?), akkor könnyebben hozzászoknak ehhez a felálláshoz. De nagyon sok szülő van, aki nem látogat hívás nélkül, ezen ne lepődj meg.

Egyébként nem is értem, miért kellene aznap felköszönteni, ha csak a baj van vele. Nem egyszerűbb a hozzá közel eső hétvégén rendezni egy összejövetelt, hogy mindenki kényelmesen legyen, ne munkából rohanva, stresszesen, stb.?

Szerintem mindkettőtöknek engednie kellene ebben a helyzetben, mert az a ragaszkodás sem jó, amit az anyósék művelnek, de az az elzárkózás sem, amit te.