Mit tehetünk, hogy ne adoptáljuk a hibás szülői nevelési mintákat?

Élj tudatosan és mindig jusson eszedbe mit rontottak el a felmenők. Olvass pszichológiát, vagy kérd ki szakember segítségét, sok pszichológus keni-vágja ezeket a rossz nevelési, ostoba, középkori nevelési módszereket, mármint, pont hogy mit ne tegyél a saját gyerekeddel.

Szerintem ahhoz rendkívül magas értelmi és érzelmi intelligencia kell, hogy ne cseszd el a gyereked, valamint komoly pszichológiai háttértanulmány valamint, hogy ne essen szét a család. Helyes mintát, példát kell mutatni. Az régen rossz ha vernek egy gyereket.

Akkora echte fszság*t írtál, hogy még.

Adoptál - örökbefogad

Adaptál - beilleszt, hozzáad

Én sem tudom fejből csak gyanús lett és megnéztem a neten, mert és ez is megint mi.. belefagyott a billentyűzetem a virtuális gépbe :)))

(Nem tudtam az értelmező szótárba gépelni)

Az említett példád azt hozta, hogy f*szán van egy csomó neveletlen gyerek, meg egyre jobban elszabaduló erölcsök és leomló gátlások, hiányos önkontrol és egyéb nyalánkságok.

Szerintem gyermeket nevelni krva nehéz lehet.

Azt csinálod, hogy miközben még magaddal sem vagy perfekt és hibátlan elkezded építeni, segíteni egy komplett másik ember személyiségét.

Szerencsére nem egyedül járulsz ehez hozzá így más is keveredik bele.

Mint a taxi c. filmben elhangzott és azt azóta felvettem a mondásaim listájára:

Csak jó kérdésekre kaphatunk jó válaszokat.

Mit akarsz először is megszűntetni, kiszűrni?

A saját hibáidat.

Majd ha ezektől bizonyítottan több érdek nélküli szemlélő szerint is megszabadultál akkor nem fogod adaptálni őket.

Önnek egy rossz hír érkezett: SOHA :)))))

Az a bizonyos húzó környezet és az építő példa lehet a legjobb megoldás.

Legjobb ha a fejlődő személy egy egészséges közösségtől tanul aminek szélesebb a látóköre, kevesebb az elfogultsága mint egyetlen személynek.

(Egyébként az ideális család példája is, legalábbis ilyen képet kellene mutasson a szülők párkapcsolata is a gyermekek felé és a családfa, nem sértő módon megtartva a hierarchikus összefüggéseket.)

Nem, nemtalálható közvetlen ok-okozati összefüggés egy gyermek-szülő kapcsolat bensőséges mivoltának elégtelensége és a távoli környezetben töltött többletidő között. Éppen ellenkezőleg, sikeres nevelési példák azt mutatják, hogy a legközvetlenebb kapcsolat sértetlen és őszinte maradhat széleskörű közösségi érdeklődés esetén , nyitott személyiséget hoz létre és külön érzelmi szférába helyezi a legközvetlenebb szeretteinkkel ápolt kapcsolatunkat.

Nem szabad elfelejteni, hogy neked mi okozott fájdalmat, mi keltett félelmet benned. Ha erre tudatosan törekszel, egyszerűen nem lesz olyan helyzet amikor nem jut eszedbe.

Nálam a mesélés vált be. Ha helyzet volt, egyszerűen elmondtam, hogy velem hasonló helyzetben mit tettek, mi az amit én soha nem fogok megtenni. Persze egyből hozzátettem, hogy akkor is tudtam, hogy szeretnek a szüleim, de annyira eltúlzottnak éreztem a reakciót, hogy megfogadtam, ha nekem gyerekem lesz, sosem teszek ilyet. Jót akartak ők, csak nagyon akarták. Volt, hogy azt mondtam, most olyan ideges vagyok, hogy meg tudnálak ütni. Tűnj el előlem, majd később megbeszéljük. Ez persze már csak nagyobb gyerekeknél működik. Egy picinél meg mindig gondolj arra, hogy a hisztikorszakon pár év múlva már csak jót mosolyogsz. :)

Lényeg az, ha nagyon nem akarsz olyan lenni, sosem leszel olyan.

1: Kiváncsi vagyok, hány olyan ember van, akit soha nem vertek meg, nem pofoztak fel a szülei.

Van ilyen kutatás?

Engem sosem vertek meg, pofon sem volt.

Lelki terror volt, szeretetmegvonás, de az teljes életemben. Most 34 éves fejjel képtelen vagyok az érzelmek többségére. Mosolyogni sem nagyon szoktam, mert ha jó kedvem lesz, bűntudatot érzek. Már lemondtam arról, hogy bármiféle kapcsolatot kialakítsak emberekkel, dolgozok, előtte tanultam, megteremtem magamnak az élethez szükséges dolgokat és ennyi.

ülj le és gondold át h mi az amit nem akarsz

és ezt írd is le tedd ki a hűtőre és olvasgasd mikor ott vagy előtte

másik :

tudatosan nyomd el magadban a türelmetlenséget (mindennel kapcsolatban!)

növessz önbizalmat

állj ellent a hülyeségnek

ne aggódj feleslegesen

próbálj kiegyensúlyozott lenni

empátia

gondolkodás

és ülj le mellé a földre :-) h lásd azt ahogy ö látja a világot

és ami a legfontosabb : vedd figyelembe h a gyerek az nem a te kicsinyíttet másod nem a te életed folytatása hanem egy önálló különálló lény akit kölcsönbe kaptál csak