Nincs senkim? Miben lehetek hibás?
A családomban elég labilis a helyzet. Apukámmal kb 0 a kapcsolatunk, anyukám sokszor úgy érzem mintha csak érdekből tartana. Vagyis tudom, h szeret, de igazából csak a kényszer veszi rá.
Van egy nővérem, ő ár nem él velünk, de vhol a szíve mélyén imádja az orrom alá dörgölni, h nincs senkim. Vagy lehet, h csak én veszem támadásnak???!!!
Barátaim nincsenek, mindig is akartam őket, próbálkoztam is, de a végén így lassan 20 éves koromra rá kellett jönnöm, h nem megy a dolog nekem.
A pasikról ne is beszéljünk.
Kívülről erősnek mutatom magam, de a szívem mélyén csak arra vágyom, h vki egyszer azt mondja, h "K., szeretlek téged" és, h megöleljen. Nem tudom lesz e ilyen ember az életemben. Mindenesetre Próbálkozom vhogy elindítani a jövőmet.. Nem tudom, h minek szeretnék tanulni viszont úgy érzem jót tenne egy kis környezet változás, úgyhogy nyártól ki szeretnék menni au-pairnek. Nagyon nevetségesen hangzik? vagy gyávának tűnök? Kicsit olyan, mintha megszöknék a gondjaim elől?
20 éves vagyok, magányos, senkire nem számíthatok. Szükségem van rá, h megtaláljam önmagam. De mit tehetnék?
Hát apámmal én is ugyanígy vagyok, illetve néha hasonlóan érzek, mint te. Bennem állandóan az az érzés van, hogy csak menekülök a saját életem elől.
Bár ezzel lehet most nem segítettem sokat. :)
Mondják, hogy mindenki keresi a maga útját és közben nem veszi észre, hogy a keresés maga az út.
Mint ha csak én írtam volna le ezeket a sorokat, annyi kivétellel, hogy van pár barátom.
Úgy látszik a kortársaink hasonló cipőben járnak, az idő meg sürget.
20f
Két dolog történhet: ha saját korosztálybeliekkel nem tudsz egyenrangú kapcsolatot teremteni, akkor a kicsikkel alapozhatsz. Elfogadnak, s ezáltal biztonságot szerezhetsz.
De ha begombolkozó vagy, akkor ezt a gyerkőcök is megérzik. Ott nem mosni, vasalni kell rájuk, hanem megnyerni őket, hatni rájuk - s ha erre nem leszel képes, akkor sodródhatsz családtól családhoz.
Javasolnám, hogy a net-en levelezz, beszélgess, oldódjanak a gátlásaid, nyiss mások felé! És szerezz önbizalmat, ne látsszon rajtad a sóvárgás, a negatív gondolat! Az ilyenek elől inkább elfutnak. De aki magabiztosnak, vidámnak, aranyosnak tűnik - azt szívesen megszólítják.
Én is ugyanebben a cipőben járok,nincs semmi programom,egész nap itthon ülök.Bár most felbukkant egy két ember,velük próbálom kiépíteni a kapcsolatot majd meglátjuk,milyen sikerrel.A gátlásossággal gondjaim vannak,próbálom lebontani a falakat.
Nem tűnsz gyávának,szerintem tök normális az,hogy menekülni akarsz onnan,ahol nem vagy boldog.Ez mindenkinél így van:Csak van,aki a cigibe,alkoholba menekül,a tiéd mégis jobb:)
Nagyon sajnállak :'(, és együttérzek veled. Tudod én is sokáig így voltam, de már próbálok feloldódni, de mosintt meg kezdődik... Sztem ezt az iskola teszi, de magántanuló meg nem lehetek, nem engedik meg a szüleim, pedig nem tanulok rosszul, sőt kitűnő vagyok. Na jó, nem minden tantárgyból, de a legtöbből igen. Csak egyszerűen taszít a társaság. Nem értem miért, de viszojgom tőlük :(
Szal ha kell egy intenetes társ akivel írhatsz és megért akk írj privit :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!