Segítség, egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy úgy beszélek és viselkedek, mint amiket soha nem szerettem anyukámban. Mit tehetek, ha nem akarok ilyen lenni?

Én sajnos nem.

Ugyanezt csinálom én is, pont úgy viselkedem a fiammal, mint amit gyűlöltem a szüleimben.

Rettegek a gondolattól, hogy ő is olyan magányos, önmarcangoló kamasz és felnőtt lesz mint én....

Tudatos ráfordítással menni fog a változás. Legyél képes adott esetben bocsánatot kérni, ha kiabáltál mikor nem kellett volna. Tőlem soha nem kértek bocsánatot a szüleim, mert szerintük az "megalázó" egy felnőttnek...:(

Én is kapom magam néha, hogy úgy viselkedek, mint az anyám, egyes helyzetekben és szembe tudnám érte köpni magam. Egyszer-egyszer meg is kapom a páromtól, hogy most olyan vagy mint anyád :( De ilyenkor félreteszek mindent és bocsánatot kérek, ha tévedtem, vagy ha ok nélkül goromba voltam.

Szerintem az, hogy felfedezzük magunkban már jó jel a változás fele.

Kell tudni belátni és bocsánatot kérni :)

22-L

Én is ugyanilyen vagyok! Mondtam is a páromnak mindig szóljon rám, ha ezt észreveszi. Utána mindig abbahagyom. Próbálok rajta változtatni de sajnos nehezen megy.

Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy "azt visszük magunkkal, amit otthon láttunk".

Ahogy előttem is leírták. Akár a mondat közepén is hagyd abba, ha észreveszed. Próbáld meg egy ideig, hogy mielőtt kimondasz valamit végiggondolod. Ha nem kellene ne mond. Egy idő után leszoksz.

Férjem is ezt csinálta, neki bevált.