Gyerekesen viselkedek! Változtatni akarok, hogyan tegyem?
23 éves nő vagyok, házasság előtt állok. A párommal 5 éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást. Mindig volt egy gyerekes vonal a kapcsolatunkban, olyankor mosolyogtunk a másikon pl: nem adott ide valamit, én karba tettem a kezem és elhúztam a szám, mint egy kisgyerek, persze alig bírtam hogy ne nevessek, ő pedig úgy kacagott rajtam, hogy esett le a székről. De ezt ő is megtette néha, ettől is színes volt a kapcsolat.
Az utóbbi időben azonban észrevettem magamon, és ő is mondta, hogy nagyon gyerekesen viselkedem adott szituációkban. Látom olyankor magamon, hogy gyerekes vagyok, és félig-meddig akarattal csinálom, hogy mosolyogjon rajtam és nem veszem észre hogy ez azért egy huszonéves nőtől nem néz ki szépen. Pl: kapok valamit tőle és ugrálok mint egy kisgyerek. vagy beszélgetéskor elszínészkedek kicsit, nyújtom a szavakat, csücsörítek stb. Sosem voltak színészi hajlamaim, nem tudom honnan jön ez a megjátszás. Le akarok szokni róla. Gondolkodásban nem vagyok gyerekes, csupán ezek a megnyilvánulások ütnek ki...
Mit tegyek, hogy megkomolyodjak viselkedésben is? Hogyan kezdjek neki? Már sokszor elhatároztam, hogy többet soha, de nem jutottam sokra vele.
Én is ilyen vagyok, de szerencsére csak ha kettesben vagyunk. Párom szereti:)
22/L
A kerdesem feled az, hogy miert akarsz valtozni?
Azert mert oszinten, szived legmelyebb bugyraibol is kivanod, hogy a gyerekes viselkedesedet egyszer s mindenkorra elhagyd?
Esetleg azert mert a baratodnak szerinted nem tettszik; vagy azert mert azt hiszed, hogy igy kevesbe szeret?
A neveltetesed, a kornyezeted azt programozta beled, hogy huszonX evesen igy-es-igy kell viselkedni, te viszont ettol eltero vagy es azt hiszed ez baj.
Ha oszinten csakis sajat magad miatt, akkor az elhatarozas kerdese. Szepen lassan elhagyod a gyerekes szokast, de ha masok miatt akarsz megvaltozni, akkor nehez lesz.
Nezd, en 30 elmultam es mivel jo par eve elkoltoztem a regi kornyezetembol, a mai kornyezetem egyaltalan nem befolyasol, hogy hogyan viselkedjek, nem erzem azt, hogy elvarasai lennenek barkinek is (a partneremnek foleg nem) velem szemben. Egyedul a sajat elvarasaimnak kell megfelelnem a mindennapjaimban. (na jo, a fonokom elott nem szoktam idetlenul vihogni, de ez munka). Nem szoktam mar babazni, de vihogva tudok orulni egy ajandeknak, es ugyanolyan gyerekes boldogsaggal jatszok (igaz mostmar felnott jatekokkal) mint annak idejen.
Ismerek egy palit, aki 40en felul van es meg mindig legozik. Szerintem ezzel semmi gond. Engem legalabbis nem zavar, es szemmel lathatoan ot sem :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!