Hogy tudnék ezen változtatni?

Szép vagy és fiatal munkád is van párod is van. Mit akarsz még? Hogy mindenki szeressen? Ugyan már, ne légy telhetetlen! Az érzékenységeddel pedig magadnak ártasz a legtöbbet. Ha a csalódás után nagyon magadba zuhansz, akkor láthatod azt is, hogy azért csalódtál, mert a másik nem a te elvárásaidnak megfelelően viselkedett. A válaszom tehát: ha nincs elvárás nincs csalódás sem.

Túl érzékeny vagy. Majd az élet megedz. Ha a nő maga mondta, hogy kerüljétek egymást, ez így egész korrekt. Tényleg ne törődj vele. Az élet nem igazságos, és az emberek sem azok. NÉha nem tudni valaki miért szimpi, vagy miért nem az? Mi magunk is így vagyunk ezzel, bár nem ilyen nyilvánvalóan mondjuk ki. Ő legalább őszinte. És az élet néha érdekes dolgokat is produkál, lehet, hogy egyszer megváltozik a véleménye. Szerintem egy ismeretlen, rosszindulatú ember miatt nem érdemes öngyilkosnak lenni! Érted? És készülj fel, hogy sok ilyennel fogsz még találkozni. Főleg, hogy itt ez a tetű válság. Emiatt sok ember félti az állását. És ha riválist lát a másikban, akkor szemét lesz. Hát, ez van. Tudom, hogy bánt, de örülj, hogy a barátod legalább nem ilyen mint te, képzeld el, ha ketten búsulnátok amiatt a hülye nő miatt. S...d le! Mást úgyse tudsz csinálni.

Amikor olvastam az írásod, az a benyomásom támadt, hogy nem határoztad meg pontosan a probléma forrását. Márpedig ez a legelső, amit meg kell tenned, ha változtatni akarsz. Elmondom, hogy én hogyan oldanám meg ezt a problémát, aztán megnézheted, számodra mit használ. Tudom, hogy a probléma mindig kettős: van egy ok és van egy okozat. Éppen ezért azonnal tudatosítanám, hogy amit a bőrömön érzek, az NEM a probléma, csupán valami, amin siránkozhatok. Behunyom a szemem, hagyom, hogy teljesen megnyugodjak, majd tárgyilagos egyszerűséggel figyelek magamra egyes szám harmadik személyben. Végignézem azokat a területeket, ahol felmerült a probléma. Csak végignézem mit csináltam. Nem azonosítom magam indulataimmal, csak mint egy robot, végigpörgetem a dolgot, és nem ítélkezek. Megállapítom, hogy "az az ember" mit csinálhat rosszul, mit csinálhatna másképp. Megnézem, milyen érzései, gondolatai voltak az elmúlt napokban, és igyekszem megérteni. Csak szemlélem és tanulmányozom a dolgokat, és igyekszem rátapintani a probléma okára. Ebben az állapotban könnyebb is megváltoztatni a gondolkodásmódot. Ha a környezetre akarnám fogni, már eleve rossz. Csak békétlenséget szül. Minden amit látok, az én tükröm.