Azért csinálja ezt az anyósom, amiért gondolom?

Igaza van az anyósodnak. Ez valóban kihasználása annak, hogy az apádnak van pénze. Vagy az apukád akarja "megmutatni", hogy neki több pénze van, mint az anyósodnak.

Anyósod nyilván nem áll úgy anyagilag, hogy ingyen adja nektek a kocsit. Nincs ebben semmi rosszindulat.

Szerintem ez nem kihasználás. Az a szülő kihasználása, ha az összes pénzét odaadja a hülye gyereknek, esetleg azért mert unoka is van. Nem egy ilyet ismerek.

A szülői támogatás nem kihasználás. Megteheti, akkor miért ne tenné meg?

Anyósoddal meg ne foglalkozz.

Nem követelted az autót, szüleid önként ajánlották fel.

Mikor a gyerekeim kocsit vettek, mi is adtunk bele pénzt, ne rosszat vegyenek. Nem kérték, nem követelték. Adtunk, mert tehettük. Nekünk is jobb érzés, ha úgy gondoljuk, egy jobb, biztonságosabb autóval talán nem fenyegeti őket annyi veszély az utakon.

Azért ne lásd az Anyósban sem az ellenséget. Lehet, ha tudat alatt, de fáj neki, hogy ő nem tud adni.

A szülői érzések sokfélék, az indokok is. Nem biztos, hogy mindig jól sikerül minden, de nem kell a rosszat feltételezni senkiről.

Anyósodnak jól jött volna a pénzetek, gondolom az autó nem olyan fontos, jó lett volna gyorsan rátok sózni és nem fizetni minden költségét, míg talál valami melót.

Erre apád keresztbe tett. Ráadásul nagyon nagy szalmaszálat rakott keresztbe és őt ez bosszantja. Leginkább irigységből, mert ha csak az lenne, hogy jaj ő úgy szeret titeket csak nem tud adni, akkor nem köpködne rád a hátad mögött.

Ez nem kihasználás.

Szomorú, hogy egyeseket nem tudnak vagy esetleg NEM AKARNAK segíteni, meg ezek az egyesek úgy nőnek fel, hogy én se adok a gyereknek, még ha van se, mert abból majd megtanulja, hogy blablabla... de van ilyen.

Az én apám is mindent megvesz nekem, amit tud, egy időbe a lakásunk törlesztőjét is átvállalta, hiába házas felnőtt nő vagyok, nem hiányzott, megtehette, segíteni akart.

Nálunk ez természetes, az ő apja is megvett neki mindent amit tudott, ugyanígy anyámnak is az ő szülei, és nekik is az ő szüleik és így tovább.

Nem tudom mi ebben a furcsa, meg borzasztó, hogy az ember mindent megad a gyerekének, ami az erejéből telik, és ezt nem szünteti be egy bizonyos életkor elérésével sem. Én is úgy gondolom, hogy adok a gyerekemnek, miért mi mást csináljak vele? Varrjam a párnahuzatba?

És az is biztos, hogy nálunk a családban senki szülei se haltak még meg az elfekvőn, meg az otthonban, az utolsó pillanatig ott álltunk pelenkáztuk, etettük, itattuk őket, megnéznék egy statisztikát, a felnőttél, oldd meg magad, tanuld meg mi az élet, adhatnék, de nem adok, mert nem szülők hol és hogyan töltik el az utolsó napjaikat.

Lehet,de ez kb. arra volt jó,hogy tudatosítsd magadban,hogy anyóssal 3 lépés távolság...Fogadjátok el az autót és örüljetek...Amúgy szerintem apukádban nem hirtelen fogalmazódott meg ez a gondolat,hanem már egy ideje fontolgathatták anyukáddal,mert ez azért nem az a kategória,hogy "beugrottam boltba,vettem nektek is zsömlét."

Azt meg én is csak sajnálni tudom,aki szerint ez kihasználás...szomorú,hogy olyan szülők mellett nőtt fel,akik ezt tanították neki..

Szerintem a férjeddel kellene tisztáznotok, hogy a millás ajándék elfogadása belefér-e a felnőtt életetekbe ( mármint elvileg) Illetve, hogy ti akartok-e akár burkoltan valami segítséget adni a szüleiteknek akár vásárlásnak álcázva is.

Nagyon különbözően állhatnak a szüleitek anyagilag, és ebből még lehetnek félreértések később is. Jobb előre kettőtöknek kivesézni a dolgokat és egyik helyen se beígérni, vagy fogadni el semmit, amíg ketten jól át nem beszéltétek.