Hogyan küzdhetném le a megfelelési kényszert, vagy hogy hívják ezt?

Fordulj teljesen más irányba. Ne itélkezz, sem magadról, sem a nővéredről, sem senkiről. Ha nem itélkezel, nem lesz mérce, amivel hasonlítgatsz. Nagyon útálom ezt a büszkevagyokrádot. És ha nem lehetnek büszkék rám, akkor nem is szeretnek? Vagy mi? Mi az a büszkeség? Az, hogy a szomszédok előtt fényeskedni? Csak Isten van abban a helyzetben hogy bárkit is megítéljen, de Ő nem hasonlít senkit senkihez. Egyedi vagy, senkihez sem hasonlítható.

[link]

Aki három vagy akár egyetlen egy gyereket is szül, az nem iszonyat okos, hanem max. jó képességű + szorgalmas ember.

Az igazán "iszonyat okos" nő soha nem akar szülni. Eszébe sem jut.

Azt keresd magadban, aki benned érték és jó, ne hasonlítgasd magad a nővéredhez. A veleszületett képességek adottak, és sokszor nagy különbségek is lehetnek két testvér között a genetika vicce miatt.

Ha nagyon bánt a dolog, és a bezzegelés nagyon sokszor elhangzik, jó volna mielőbb egy jó pszichológus neked, aki tudna segíteni az önbizalmad helyrekalapálásában.

A szépség elmúlik, az iszonyat okosság a három gyerek mellett soha nem fog kivirágozni és érvényesülni, a férj elhagyhajta, Amerika a lejtőn lefelé tart...nézd: az Élet még előttetek áll. Bármi megtörténhet. Vele is, veled is.

Te azon légy, hogy önmagadból hozd ki a legtöbbet és a legjobbat és ne azzal törődj, hogy ő milyen.

(A szüleidet csókoltatom a szöges buzogánnyal, ha ezt a bezzegelést nem hajlandóak befejezni. Nem csoda, ha romokban van az önbizalmad.)