Anyukám vagy az egyetem?

Nehéz döntés előtt állok.

Anyukám lelkileg labilis. Magába forduló, könnyen pánikba esik, folyton sír és átkozza az életet, hogy megszületett... és csak én vagyok neki, mint egyetlen hozzátartozó.

Most munkanélküli lett. És amúgy is úgy kellett felnőnie, hogy senkire nem számíthatott (mamám kihasználta, apukám elhagyta...)

Én évekkel ezelőtt elkezdtem az egyetemen egy mérnökképzést. Egyre jobban tanulok. Már csak 1 évem van hátra.

De anyukám állapota egyre aggaszt. Ha hazautazok 2-3 hetenként, akkor anya nagyon le van amortizálva. Nem mozdul ki ha én nem jövök hozzá és csalom el valahova.

Lassan elfogy a pénze is. Sokszor foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata is.

Félek, hogy egyszer arra megyek haza, hogy nincs már anyukám többé. Arra gondoltam ,hogy hagyom a sulit és inkább vele foglalkozok. Nem akarom, hogy butaságot csináljon. Viszont akiket megkérdeztem erről ők mind azt mondták, hogy fejezzem be az egyetemet. És szívem szerint azt is tenném. De ha történne valami anyuval, és én pont a legnehezebb időszakában nem vagyok mellette... azt nem bocsátanám meg magamnak sose.