Anyukám vagy az egyetem?

Próbáljatok pszichiáterhez fordulni. A tanulást pedig nem szabad abbahagyni, mérnökként, jó fizetéssel többet tudsz segíteni édesanyádon, nem beszélve arról, hogy a saját jövődet is ezzel alapozod meg.

egy orvos

Egyetem!!

Anyudnak hangsúlyozd számtalanszor, hogy érte is dolgozol, mert milyen jó lesz nektek, ha lesz egy jó szakmád, és építgetni kezded a karriered.

Mondd el ezerszer, milyen jó, hogy van neked, nehéz ez az utolsó év, és jó hogy van neked. Meghallgat, van kire támaszkodni, van kihez hazajönni.

Az nem lehetséges, hogy anyuddal összeköltöztök az egyetem közelébe?

Gondolom, saját lakásban lakik, azt kiadhatjátok, és a bérleti díjból ki tudtok venni egy hasonló méretűt. (Talán...) Lehet, hogy ahol tanulsz, jobb lehetősége van állást keresni is.

A két dolog nem zárja ki egymást, azért mert tanulsz, még nem fogod magára hagyni. Később, a tanulmányaid befejezése után, mikor elkezdesz dolgozni, akkor is kénytelen leszel tőle távol időt tölteni.

Próbáljatok meg berendezkedni erre az életmódra. Nem jó, ha úgy érzi egyikőtök, hogy magára hagytad anyádat, mert "teszed a dolgodat".

Ez nagyon nehéz helyzet. Igazat adok azoknak, akik azt mondják, hogy fejezd be az egyetemet, viszont azt is megértem, hogy félted anyukádat. Viszont legyél tisztában azzal, hogy ha valamit akar csinálni magával, akkor is meg fogja tenni, ha ott vagy mellette, és te sem ülhetsz ott napi 24 órában. Én a helyedben megpróbálnám szakemberhez vinni, ha tényleg ilyen pszichés gondjai vannak, akkor ez lenne a legjobb megoldás.

Ezt az egy évet már semmiképp ne hagyd veszni, én ezt látom a legésszerűbb megoldásnak.

Hiába leszel mellette, csak úgy, ebből a mély depresszióból nem fog (tudni) kijönni csak az által, hogy te otthagyod a sulit.

Orvosi segítség kell, és főleg az ő akarata, gyógyulni akarása, élni akarása, belső ereje szükséges ahhoz, hogy az élet jelenlegi nehéz pontján át tudjon lendülni.

Az, hogy a sulit otthagyod és ülsz a szoknyája szélén, az ő állapotán semmit sem fog változtatni. Én nem azt mondom, félre ne érts se te, se itt mások, hogy édesanyád nem beteg.

De egy kis zsarolást is érzek az ő viselkedésében, ha te úgy érzed belülről, hogy fel kellene adnod, áldoznod mindazt, amit eddig elértél, csak azért, hogy akkor "talán" majd neki jobb lesz.

Inkább orvos, pszichiáter, pszichológus, értelmes napi elfoglaltság, napi kisebb-nagyobb elfoglaltság, célok, és feladatok kellene neki, nem pedig hagyni, hogy tovább süllyedjen, és főleg, hogy másokat is (téged) magával rántson!