Milyen jogi lépés következik akkor, ha a leszármazott nem hajlandó az örökösöknek odaadni azt, amit örököltek?

Még pár éve örököltünk a testvéremmel egy lakást és egyéb dolgokat (antik bútorok, festmények, könyvek, stb..) a nagymamánk után. A hagyatéki tárgyaláskor a szüleinket nevezték meg haszonélvezőnek. Én akkor még fiatalkorú voltam, a nővérem pedig akkor volt 18 éves.

Hosszú ideig a lakás ki volt adva albérletnek, a benne lévő tárgyak pedig - állítólag - egy raktárban vannak.

Teltek az évek és idén januárban apám eladta a lakást. Az adás-vételi szerződést mi is aláírtuk, törvényesen lett eljárva, ügyvéddel együtt.

Tehát a lakásból pénz lett, ami mai napig az édesapánknál van. Azaz egy bankszámlán.

Úgy tudom, hogy a lakásból bejött haszon (lakbér, etc) az a haszonélvezőt illeti, de a lakás árának csak X %-a az övé, tehát lefordítva: Nekem és a nővéremnek 1,5 - 1,5 millió jár belőle. Ezt viszont nem hajlandó oda adni. Mindig kitér a válaszok alól vagy ha csak szóba hozzuk, már ideges lesz.

Egyszer azt mondta nekem, hogy nekünk semmi közünk az ő örökségéhez. Ez így is lenne, ha az ő nevén lett volna a lakás és minden más. De, mivel mindent rám és a nővéremre hagyott a nagymamánk, így minket illett. Nem az egész, de X része IGEN!

Éveken át azzal jött, hogy ha én 25. életévemet betöltöm, akkor kaphatjuk csak meg.

Ill., ha lakásra vagy annak felújítására akarjuk költeni. Más miatt nem adja oda, mert elköltjük.

Az hozzátartozik, hogy a lakás eladási árából ő nem 1,5 - 1,5 milliót akart odaadni (majd egyszer), hanem az egészet és ők az édesanyánkkal lemondanak róla. Mármint a haszonélvezeti részről.

Most jelenleg ott tartok (én egyedül), hogy van egy 14 hónapos lányom, egy férjem és albérletben élünk vidéken. Szeretnénk hazaköltözni (Pestre), de nem albérletbe. A férjem részéről lenne 3,5-4 millió forint (szülei által lévő megtakarítása, amit gyűjtöttek neki éveken át) egy közös házba/lakásba. Részemről meg ugye, ha az adás-vételt nézzük 1,5 millió, ha édesapám "becsületes" szavát, akkor 5 millió.

Ott vagyunk jelenleg, hogy nem mindegy, mennyi hitelt veszünk fel. Ráadásul jó lenne, ha anélkül kellene megoldanunk a lakás vásárlást.

A nővéremék is nagyobb lakásba/házba szeretnének költözni a párjával és a közös gyermekükkel, de ők sem tudnak így boldogulni.

Sokszor próbáltunk már beszélni édesapánkkal erről, de ő zárkózik a témától.

Édesanyánk pedig már belefáradt, amit meg is értek, de nekünk valahogy boldogulnunk kell és terveznünk.

Néha úgy érzem, mintha édesapánk direkt csinálná ezt az egészet és azt akarná, hogy a "híd alatt" éljünk. Szóval.. értitek!

Ő mindig úgy volt vele, hogy neki se volt egyszerű élete (tett is érte, amiért nagyanyánk olyan volt vele) és, hogy őt sosem segítették. Nem értem, miért kell nekünk is emiatt (nagyanyánk nevelése) szenvednünk.

Az lenne a kérdésem, hogy milyen jogi lépés a következő ahhoz, hogy az örökösödési szerződésekben foglaltak szerint én és a nővérem megkapjuk azt, amit a nagymamánk ránk hagyott?

Köszönöm.