Szerintetek normális, ha saját anyám csicskának néz?

Még mindig én!

Én, nem hiszem, hogy maradt volna bennünk valami tüske, nem volt nagy veszekedésünk soha, nem voltam rossz gyerek, nem szöktem ki bulizni, fiúzni vagy ilyesmi, úgy általában jól megvagyunk, az ilyen kritizálások kivételével.

Még mindig Te!

Elnézést a fáziskésésért...

Lassan off lesz, de megkérdezem. Te mire véled ezt a dolgot, ha nincsen se tüske, semmi? Érdekel...

Anyum ilyen, nem csak velem, apummal is ezt csinálja, neki is mindig beleszól a dolgaiba, pl. ha a nappaliban vagyunk, és valaki elindul a konyha felé, akkor rögtön utána szól, hogy miért nem vitte fel a poharat/tányért a konyhába, ha már úgyis arra jár. Vagy átöltözik apum a nappaliban, anyum akkor lép be az ajtón, és már szól, hogy miért vannak ott a ruhák, miért nem lehet elpakolni stb, pedig apum abban a pillanatban tette e a pólóját...

Leveszi a papucsát a nappali előtt, hogy a szőnyegre ne menjen fel vele, anyum arra jár, és rögtön eltesz a papucsot a szekrénybe, apum meg ugye keresi, mikor felvenné, akkor meg rászól, hogy ne mászkáljon mezítláb...

Szóval anyum ilyen maximalista vagy nem is tudom...

Erre szokták azt mondani, hogy kemény asszony...

Ismerem ezt a típust, a régi ídők kemény nevelésének gyümölcse. Alighanem valamiért keserű, vagy legalább is megkeseredett. Betegség? Esetleg problémák a szülők között? Vagy nehéz gyermekkor ( mármint neki...)? Ez érthetőbbé tenné....

De biztos vagyok abban, hogy szeret és büszke rád. Tudod jól, hogy vannak emberek akik nem tudják kimutatni a valódi érzéseiket...