Szerintetek normális, ha saját anyám csicskának néz?
18 éves vagyok, és fiú, de anyámnak szokása lett, hogy a sima prioritású dolgokat is azon nyomban akarja megcsináltatni velem, olyan előszóval hogy "pattanjál". Ha valamit csinálok magamtól észre se veszi, de akkor is beleköt valamibe. Reggel nem hagy aludni, mert mikor megy dolgozni, bejön kinyitni az ablakot, közbe meg hangoskodik, és én visszaaludni nemigen tudok. Ha eltűnik valami, biztos én voltam...
Mindenkinek azt mondja, hogy trehány és lusta vagyok. Amikor meg veszekedek, mindig azt mondja hogy a serdülőkor miatt vagyok ilyen, és hogy pszichológusra van szükségem.
albérlet kissé nehézkes, hiszen itt M.o-on olyan ára van, hogyha normális állásom is lenne albérlet+rezsi nagyon neccesen jönne ki, főleg hogy suli is van, és az is kell mellette (iskoláztatás is sok pénz).
+ nemigen hiszem hogy könnyű munkahelyet találni. Bár suli mellett lehet jó lenne, csak úgy meg nemigen foglalkoztatnak. Legalább nem lennék otthon.
válasza:Tisztelt Egybegyűltek! Én a másik oldalról vagyok:)
A családban több gyerek van, tehát nagy a minta. Mit is látunk:
1. Lustaság ( egész nap semmittevés )
2. Trehányság ( van házvezetőnő, aki minden nap mos, de a gyerekek arra is képtelenek, hogy a szennyesüket bedobják a szennyestartóba )
3. A gyereknek minden azonnal kell, ha a szülő kér, akkor mindjárt ( ez 10 perc és 3 nap közötti időtartam....)
4. Rendetlenség ( még 10 m2-en sem tudnak rendet tartani )
5. szemtelenség a szülőkkel szemben ( nem ragozom )
6. Serdülőkori szokásos hülyeségek ( ezt meg nem kell ragozni )
És mégis, megfontolástól, meggondolástól mentesen, észérvekre hallgatás nélkül szeretjük őket.
Mindannyian úgy látjátok, hogy a szülők megnyomorítanak titeket/az életeteket. Szerintem viszont a szülők - szinte kivétel nélkül - a legjobbat akarják nektek. Lehetséges persze, hogy ti erre csak később fogtok rájönni.
Kitartást kívánok nektek, nem sokára belevághattok a saját életetekbe, amit aztán úgy csesztek el, ahogy az nektek jól esik!:)
válasza:Kedves Utolsó!
Én meg úgy látom, hogy te vagy egy kicsit elfogult, szerinted egy gyerek csak olyan lehet, amiket Te leírtál??
A lustaság nem volt igaz rám, most már mondhatni, mert meguntam azt hogy ha csinálok valamit is, annak nincs eredménye.
Trehánynak egyáltalán nem vagyok az.
Ha anyám kért valamit általában megcsináltam amikor kell, de volt már olyan, hogy azt mondta hogy dobjak fel egy levelet, mondtam 5 perc, erre: MOST
Nem érzem jól magam rendetlen környezetben, bár mostmár kezdek arra is rászarni.
szemtelenség már van, okkal, és lesz is.
serdülőkori hülyeségek... hmm... nem járok bulizni, nem cigizek, nem drogozok, nem alkoholizálok (néha max 1-1 sör), nincs barátnőm hogy még abba is belekössön, szóval nem tudom itt mire gondoltál.
Köszi de ettől független még mindig azt tudom mondani ilyen szülő ne várja tőlem azt, hogy anyaként nézzek rá.
válasza:Kedves Utolsó Utáni!
NEM! Ez az, amit mi ( értsd: én és a feleségem ) látunk. De nem a lényeget fogtad meg:) Ilyennek látjuk őket, mégis fenntartás nélkül szeretjük őket. EZ a lényeg.
Szereted őket, és megpróbálsz változtatni a butaságaikon. Tudjuk, hogy még sokat alakulnak, sokat változnak, és hogy sok szempont szerint számukra ( számotokra ) ez egy nehéz életszakasz.
Többek között az is a feladatunk, hogy ezen a szakaszon átsegítsünk titeket. Persze ez nagyon nehéz, mert ti néha ezt - a segítséget - nem akarjátok:)
Úgy érzem, hogy nagyon pesszimistán, sőt, kifejezetten negatívan ítélitek meg a szüleiteket.... Ez szomorú...
válasza:Utolsó Utáni Utáni!
Csak egy mondat: édesanyádra nézz mindig anyaként. Nincs okod rá, hogy másképpen tedd. Utóbb bánni fogod....
válasza:12:11-es vagyok.
Úgy érzem, hogy az általad leírt szakaszon már rég túl vagyok, 23 évesen, egyetemistaként, "dolgozó nőként", menyasszonyként, és mégis ott tartok, hogy semmi nem jó, amit csinálok, ha elkezdek főzni, akkor jön anyum és beleszól abba, hogy keverjem a kaját, ha felsöprök, akkor abba szól bele, ha kiteregetem a ruhákat, akkor megigazítja utánam, ez csak pár példa, és ha nem nap mint nap esne meg, akkor észre se venném... De már kezdem úgy érezni, hogy semmit sem csinálok jól, és gyakran már inkább bele se kezdek semmibe itthon, akkor pedig jön a rizsa, hogy nem csinálok semmit...
válasza:Kedves 12:11-es:)
Elnézést, te már kissé kilógsz ebből a dologból, mind életkorod, mind pedig élethelyzeted ( egyetem, menyaszony ) miatt.
Tény, hogy vannak elégedetlen emberek ( valószínűleg anyák is ), akiknek soha nem jó semmi. Ezek az emberek idős korukra megkeserednek.
Nem azt állítom, hogy a szülőkkel mindíg minden rendben van. De az éremnek mindig két oldala van, és a szülők szeretnek titeket. Ez az alaphelyzet.
Sajnálom, ha a te esetedben ez nem ilyen egyértelmű.
Bocsi a kérdésért, de nem maradt közöttetek valami nagy nézeteltérés, valami nagy tüske egy régi vita miatt? Tudod jól, hogy normál esetben az anyák milyen megbocsátóak a gyerekekkel. ( Nálonk én vagyok a "mindenre emlékező", a "rossz zsaru":)
válasza:Én is ebben nőttem fel. Mi, gyerekek minden reggel suli előtt felporszívóztunk, felsepertünk, feltöröltünk. Hétvégén én mostam (nem volt automata mosógépünk, ráment az egész szombat délelőtt), vasárnap én vasaltam. Tesóim takarítottak. Mindig mi, a gyerekek mosogattunk. Nyáron középiskolás koromtól én főztem minden hétköznap. És persze mindennel baj volt, ahogyan megcsináltam. És persze nálunk is mindent azonnal kellett csinálni.
Igazából mostanában kezdetem el gondolkozni, hogy anyukám mi a csudát csinált? Két-három naponta főzött meg bevásárolt? Panelban laktunk, túl sok egyéb teendő nem volt.
Nekem igazából még az sem volt elég, hogy már nem laktam otthon. Ha hazalátogattam, ugyanúgy ment a műsor. Csak azóta maradt abba, mióta férjhez mentem és már csak együtt járunk haza (150 km a távolság).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!