Valaki rajtam kívül van még hasonló helyzetben? 19/L
Írtad, hogy zrikáltak a suliban, de mi miatt?
Egyébként mintha én írtam volna a sztoridat, komolyan, annyira hasonlítunk. Nekem sincs sok tapasztalatom az életről, semmilyen téren, barátok nuku, pasik nuku, szóval maximálisan átérzem a helyzeted. És engem is bántottak általánosban, olyasmiért, amiről nem tehettem, és olyan szinten belém ivódott, hogy én csak egy selejt vagyok, hogy mai napig nem tudtam levetkőzni ezt az érzést... Önbizalmam 0, anyáméknak már az agyára mentem azzal, hogy mindig itthon ülök, néha rámförmednek, hogy na, menjek már valahová, na akkor vitatkozunk egyet, hogy már megint nem bírnak magukkal, és hagyjanak békén... Egyedül te abból a szempontból vagy jobb helyzetben, hogy van 2 tesód is otthon, nekem csak egy idősebb nővérem van, aki már rég elköltözött. De igazából mindegy is, hogy már nincs itt, úgysem jöttünk ki jól egymással sosem.
Az alkoholt én nem támogatom amiatt, hogy most hiába iszom le magam hétvégén, és rúgok ki a hámból, ha egyszer nem nyúlhatok mindig a piához. Mi lesz, ha majd munkába kell állni, akkor majd becsempészem a kis flaska vodkákat a melóhelyre, és suttyomban a WC-ben legurítok egyet-kettőt? Meg szerintem nagy a rászokás veszélye is, olyan szempontból, hogy mi ígyis eléggé letargikus helyzetben vagyunk, nincs sok kapaszkodónk, és ha egyszer megérezzük az ízét, nincs megállás.
Szia! Nagyon hasonlítunk egymásra, én most 22 éves és nagyjából rendeződött az életem, de 19 évesen körülbelül ugyanott tartottam, mint te.
20 éves koromig nem volt barátom, nagyon zárkózott voltam, idegenekkel képtelen voltam normálisan beszélgetni, ez persze az ismerkedést is gátolta. Nem is dolgoztam még, és elsősorban azért, mert nem "mertem" volna idegenek közé menni és egy felelősségteljes munkát végezni, nagyon stresszeltem már a suli miatt is...
Azóta változtam meg, mióta barátom van. Vele interneten ismerkedtem össze. Én neten sokkal hamarabb megnyílok, sokkal beszédesebb vagyok, mint élőben, ezért ott nekem könnyebb ismerkednem. Te nem próbálod meg?
A barátom társasági ember, szeret a középpontban lenni, sok barátja, ismerőse van, mindenki szereti, nagyon könnyen ismerkedik - mondhatni, az ellentétem. De nagyon jól kijövünk és megértjük egymást, és mióta vele vagyok, én is sokkal magabiztosabb lettem, és könnyebben nyitok az emberek felé. Az ő barátai az én barátaim is lettek, és az egyetemről is jóba lettem néhány lánnyal, mert meg mertem szólítani őket...
Amúgy a legjobb barátnőmet is neten ismertem meg, úgy látszik nekem ez válik be... Másik városban lakik, de havonta-kéthavonta legalább egyszer találkozunk, és nyáron hosszabb időt is együtt fogunk tölteni. Mivel magabiztosabb lettem, munkára is jelentkeztem, és most van egy jó kis diákmunkám, jól fizet, és szeretem is. Szóval most rendben van az életem, pedig 2 éve még olyan gondokkal küzdöttem, mint te.
Első lépésben talán azt tudom javasolni, hogy ha élőben nem megy, akkor neten próbálj barátkozni, hátha úgy könnyebben ismerkedsz. Az meg ne aggasszon hogy a húgod néhány dologban előbbre tart. Lassan felnőttek lesztek mindenben, az a 2 év korkülönbség nem olyan sok, hogy feltétlenül neked kellene mindenben előrébb járnod. Nyugi, te hamarabb befejezed a tanulást, valószínűleg hamarabb dolgozol majd teljes állásban, így talán hamarabb tudod függetleníteni magad a szüleidtől, stb. Barátokat meg mindig szerezhetsz, ebben a tekintetben hamar "utolérheted". :)
Fel a fejjel, kitartás, hidd el, gyorsan meg tud változni a helyzet!
22/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!