Családalapítás előtt álló fiatalok ti nem féltek?

Mindennek megvan az ideje.

Én vártam, amíg megvan a megfelelő társ és anyagi háttér. Ennek ellenére még így is féltem és félek is néha, hogy mi lesz ha.... :-((

Én elmentem gyárba is, mekibe is, tescoba is. Jó volt tapasztalatnak, nem bántam meg.

én nagyon félek...:(

5 éve vagyok együtt a párommal, most nyáron költözünk össze. Gyakran aggódom ilyen dolgokon. Azon, hogy felkelek és folyton számolgatom, vajon mennyi pénzem marad hó végére?! borzasztó...

Én mindig is fiatalon (23-24) évesen szerettem volna gyereket, de már realizálódott bennem, hogy ez nem lehetséges, hiába akar a szarka, ha nem bírja a farka. Nem akarom úgy nevelni a gyerekemet, hogy nézegetnem kell az üzletben melyik gyümölcslevet vegyem meg, vagy ma vegyek pelenkát, vagy mossak inkább kézzel...hogy ne tudjam elengedni táborba, ha szeretném, hogy ne tudjam úgy ölötztetni, ruháztatni, iskolába járatni, ahogy és ahová szeretném (vagy szeretné majd ő)...

Én pszichológusnak tanultam, a párom orvos lesz. Jól beletrafáltunk, mert mindkettő élethosszig tartó nagy mókuskerék...

Az a szomorú, hogy a mai világban még egy kezdő orvos is meggondolja, hogy vállal-e gyereket...mert nem lesz amiből felnevelje.

Persze kocsink, lakásunk nincs, még össze se házasodtunk, egyelőre nincs is miből (ne legyen nagy hepaj de bár a számomra fontos embereket tudjam meghívni...)

Sajnos ez van...

22-L

Mi még mindketten diákok vagyunk a párommal és leszünk is még néhány évig (mesterképzéssel együtt). Kislány korom óta az esküvőmről álmodozok, hogy milyen helyen fogunk lakni, 30 alatt fogok szülni, stb, aztán most ott állok, hogy 22 vagyok, és kilátás sincs arra, hogy a párommal eltudjuk kezdeni a közös életünket. Jó szakmát választottam, munkám valószínűleg lesz, de 26 évesen ott állok egy diplomával a kezemben, frissen kezdek dolgozni és még arra sem lesz pénzünk a párommal, hogy összehozzuk az "álomesküvőt", pedig semmi extra vágyunk nincs. Saját lakásról már álmodozni sem merünk.

Egyetlenlen útként külföldöt látjuk mi is sajnos, hogy 40 alatt elérjünk mindent, ami régen már az emberek 20-as éveiben meg volt. Egy kis házikó, autó, házasság, gyerekek.... :(

Én konkrétan lehetetlennek tartom itthon azt, hogy egyszer csak lesz valahogy.

Nem lesz sehogy, nincs se munka, se semmi. Tényleg semmi, lehetőségek, pénz... Soha nem voltam még annyira elkeseredett a jövővel kapcsolatban, mint mostanság.

Én szerintem külföldre fogok menni. Nem akartam soha hosszú távra kimenni, de egyszerűen amit kint tapasztaltam, és amit itthon... nem szól semmi érv a maradás mellett. :(

21L

Nem félek. Mindig is olyan 33-35 évesen akartam gyereket, úgyhogy nem bánom, ha esetleg akkorra lesz csak saját lakásom.

Attól sem tartok, hogy nem tudok a szakmámban elhelyezkedni. Diplomás ápolóként azt hiszem nem csak itt, de még külföldön is eléggé jó esélyekkel indulok.

21/L