Milyen ember az apukátok?

Gyerekkent feltem tole. Vert. Nem ereztem iranta semmit.

Egyreszt mindent megtett ertunk (anyagi szempontbol minden biztositva volt, es valamilyen szinten szeretett minket, vagy kotelesseg tudatbol...nem tudom.) 3 eves voltam, mikor apuek elvaltak, en, es ket testverem apunal maradtunk, harcolt ertunk. Megtehette volna, hogy anyunak hagy. Nem a gyerektartasert csinalta (200ft lett volna fejenkent, de nem fizette anyu), vagy hasonloert.

Nem ivott egy kortyot se, nem dohanyzott, nagyon sporolt, hogy mindenunk meglegyen-szines tv, video jatek...viszont soha nem foglalkozott velunk, es vert...

Soha nem akartam olyan lenni mint o. Felnottem, az o egeszsege megromlott, megbeszeltuk a multat, es eltemettuk. Azota joban vagyunk es egyre tobb dolgot talalunk, amiben egy az egyben hasonlitunk.:D A vilagkepunk eleg hasonlo, celjaink, a karos elvezeti cikkekhez valo hozzaallasunk:D, ...stb.

Le se tagadhatnank egymast...raadasul kinezetre is kikopott apam vagyok:D (na egyben azert remelem nem hasonlitunk. Remelem nem fogom megverni a gyerekemet soha)

A tortenelem viszont ugy nez ki, ismetli onmagat:D Szuletett egy kislanyunk, aki kikopott apja kinezetre es eddig belsore is:D Pedig meg csak 22 hos, de ha rajuk nez az ember, csak annyit tud mondani, tiszta apja:D

Azt hiszem jo ember az apam. Sohasem keso megbanni buneinket, bocsanatot kerni, megbocsajtani.

Eléggé felelőtlen, alkoholista, meg többet bulizik, mint én (ő 53, én 21 vagyok)... Mindezek ellenére amúgy egy nagyon jólelkű és jóindulatú ember.

(nem az a fajta alkesz, aki üt-rúg-verekszik)

Hát nem igazán lányos apuka! Nem nagyon van közös témánk, sokszor érthetetlen dolgok miatt veszekszünk. Nem tudja kimutatni a szeretetét vagy csak pénzzel( ő ezt hozta otthonról ) De alapjában véve jó ember és segít mindenben ha tud. Bár sokszor érzem úgy hogy inkább az öcsémként vislekedik mint apaként.

20/L