Szerintetek kinek van igaza?

Attól függ, hogy kisgyereknek vagy majdnem felnöttnek tartod magad.

Ugyanis a felnöttség/érettség egyik jele, hogy észreveszed, hogy mit kell megcsinálni a háztartásban(is) és MAGADTÓL, szólás nélkül megteszed.

A pár tányér, a takaritás olyan, hogy max. 20 perc naponta, de édesanyádnak - föként, hogy nem egészséges, nagy segitség.

A lefekvésben is igaza van, mert esetleg nem veszed észre egyelöre, de a folyamatos alváshiány (márpedig még felnöttnek is 8 óra alvás kell éjjelenként) idövel felhalmozódik és - tapasztalat szerint - pont akkor fog kiütni, amikor a legkevésbé kellene. Ha este 11-kor lefekszel, akkor reggel 7-ig lenne meg a 8 óra, és szerintem igy is inkább kevesebb lenne, ha még egy órát rövidited, akkor azzal magadnak ártasz hosszú távon.

Ha az a gond, hogy zavar, hogy szólnak, a "nagyobb takarítási ügyekben" egyezzetek meg. Hogy pl. minden szerda délután felporszívozol. (Vagy amikor ráérsz.) Ez legyen egy általános feladat, így anyukádnak sem kell szólnia, nem is fog, te sem leszel miatta ideges. Rászoksz a rendszerességre. Sok konfliktust megold. Persze azért azt tisztázzátok előre, mikor kell az ilyesmit, milyen gyakran (lehet nagyon poros a lakás, és ott nem elég hetene), és hogy nem percre pontosan minden szerda délután négykor fogsz felporszívózni. Kérd meg, hogy az elején még ne szóljon akkor sem, ha egy napot csúszik a dolog, de azért törekedj a rendszerességre.

A tányérok... nem egy nagy ügy, tényleg, ha kevés a mosatlan, könnyebb elmosogatni. Az emberek egy része hajlamos csak akkor észrevenni, ha már tele van a mosogató, nem zavarja addig, mások már egy tányér után legszívesebben fertőtlenítenék a lakást, mert micsoda rendetlenség és kosz van. A szüleid értelmesen állnak hozzá. (Szerencsére. Ismerek olyat, aki nem... azt a látványt senkinek nem kívánom, sem azt a könnyed három órát, amíg tisztára pucolhattam a konyhát utánuk.) Nem kell, hogy az legyen az első dolgod minden nap, hogy elmosogass, de ha ettél, akkor magad után igazán elmosogathatsz (kivétel, ha tudod, hogy hamarosan úgyis kezdhetnéd előről, mert például a húgod is épp ebédel, akkor nyugodtan várd meg). Ez nem fáradság.

Vannak még ilyenek. Anyukád beteg, ezért sokkal több mindenben szorul segítségre, a házimunka ilyen egyszerű dolgait át tudod vállalni tőle. Ha csináltok egy "beosztást", hogy mikor mit kell megtenni, az tényleg megoldja a legtöbb problémátokat. Nálunk is bevált.

Illetve nem tudom, hogy állsz a takarításhoz... én szeretem, ha békén hagynak közben. Nem tudok takarítani, ha mindenki körülöttem ugrál, a tévében megy a meccs, anyu a konyhában főz, erre-arra téblábolnak az öcséim. Ha négy órára elmennének, az egész lakás ragyogna, csak addig hagyjanak magamra. Talán ez is "meghozná a kedved", érdemes erről is beszélni velük. (Idehaza nem sikerült, talán több szerencséd lesz.)

Nem olyan régen volt, hogy én is ugyanebben a korban és helyzetben voltam és ugyanezeket éreztem és kérdeztem mint Te.

Aztán saját otthonom lett és én is olyan "takarítógép" lettem, mint az édesanyám. Hiába, ez van, amíg nem dolgoztál meg érte, nem értékeled. Amint a sajátod, onnantól már vigyázol rá.

És most lassan már kezdek félni attól, hogy majd nekem is így kell könyörögnöm a gyerekemnek egyetlen mosogatásért is, amikor 10-12 óra munka után megyek haza és még akkor állok neki a többi munkának.

Elég komoly, hogyan változik az ember nézőpontja a korral... :-)

Szerintem fogd fel úgy, hogy ha örömöt okozol a szüleidnek egy kis takarítással, akkor nem olyan nagy ár ezt megtenni. Hidd el, fogalmad sincs nekik mennyivel több dolguk és gonduk van....