Szerintetek kinek van igaza?

Anyuék nemrég azon akadnak ki, hogy nem viselkedek úgy, ahogy kellene. Mondok példákat:

1: El kellene mosogatnom, mielőtt anyu hazaér, de amikor csak 1-2 tányér van a mosogatóban, nem szoktam, csak akkor, amikor tele van. Anyu véleménye: "Ha én azt mondom, hogy minden délután elmosogatsz, akkor elmosogatsz."

2: Nem fekszem le este 11 órakor. Legtöbbször fél 12-kor, ritkán, de előfordul, hogy 12-kor kerülök ágyba. Ez nem hat ki a jegyeimre, sőt, semmi másra sem. Kialszom magam. Anyunál ugyanaz: Ha ő azt mondja, hogy 11-kor, akkor 11-kor.

Ezen kívül azt hozták még szóba apuval, hogy ha megkérnek valamire, pl. hogy menjek el húgomért a suliba, vagy porszívózzak fel, akkor(szerintük):

1. verzió: hallatszik a hangomon, hogy nagyon nincs hozzá kedvem, és a pokolba küldöm őket.

2. verzió: megkérdezem, hogy "miért?", és erre mindig kiakadnak.

Csak tudni akarom, hogy mit csinál, amiért nekem kell menni. De, ha nem mondja el, akkor is elmegyek...

Amit még szóvá tettek: Egész nap nem csinálok semmit, nem teregetek ki, nem vasalok ruhát, nem porszívózom. Ha nem kérnek meg rá, akkor tényleg nem.. csak, ha elmondják, hogy ezt és ezt csináljam. Mikor ezt mondom, akkor pedig az jön, hogy "Erre nem megkérni kell, ezt fel kell érned ésszel."

Sosem mondom nekik, hogy "Nem csinálom meg", vagy, hogy "Csináld meg te, nekem nincs kedvem" vagy ilyeneket... Csak néha visszakérdezek, vagy csak nem szívesen csinálom meg, de ettől függetlenül megteszem, amit kérnek. Én nem akarok, de nem is tudnék szó nélkül ugrani mindenre, és egész álló nap azt lesni, hogy miben segíthetnék nekik. Ha megkérnek, jó... megcsinálom, mert a szüleim. De tényleg akkora bűn, hogy csak akkor teszem ezt, ha mondják?

15 éves lány vagyok.