Ha a párom nagyapja roma volt, mennyi esély van, hogy egyszer a gyerekünkön kiütközzön ez a vérvonal?

Nekem dédipapám volt roma. Nagypapámon még látszanak vonások, de anyun, tesómon és rajtam sincs semmi különös vonás. Olyan fehér vagyok, hogy első pár strandolós napon 5 perc alatt szénné égek. Viszont papám testvérénél a velem egy generáció is örökölte a kicsit sötétebb bőr és hajszínt.

Hogy közelebbi példát mondjak, egy ismerősöm roma férfihez ment hozzá. A kisfiuk teljesen fehér kis szöszi srác, meg nem mondanád, hogy van a vérében valami más nemzetiség is. A kislányuknak viszont mind a bőre mind a haja, a szeme is sötét barna, olyan igazi romás. :) Olyan nincs hogy hígul... Akinek van a közeli felmenői között, attól függ mit örökölt. Ha én erősen hordozom a sötét bőrt, sötét hajat mint gént, akkor elképzelhető, hogy valamelyik gyerekemen az fog kiütközni, ha nem az összesen.

És mit kéne csinálnia annak, akinek vannak romák a felmenői közt? Ölje meg magát? Vagy szégyenkezzen?

Szerintem a származásra a legbutább dolog büszkének lenni, még az angol trónörökösnek is, mert nem tett semmit érte, csak megszületett.

Egyszerűen csak felfogja, hogy roma is van benne, és ennyi. Nem büszke, de nem is szégyelli, mert értelmetlen.

Valahol írtam, hogy van bennem roma vér (úgy ük szülők lehettek 100%-ban romák). Nem vagyok rá büszke, de úgy sem érzem, hogy ezért el kéne, hogy ítéljen bárki is. Rámnézve senki meg nem mondaná, szőkésbarna hajam, világos barna szemeim vannak és szinte világítok a sötétben, olyan fehér vagyok... Én is 21 éves koromban tudtam meg, hogy van roma felmenőm és mindmáig csak az tudja ezt rólam, akinek én elmondom. Nem kerítek neki nagy feneket és nem is titkolom, elvégre minek is? Tisztességes, szerető és odaadó családban nőttem fel, nem értem miért ne lehetnék büszke a családomra úgy, ahogy van, bármilyen nemzetiségűek is keverednek benne!

Kiegészítve: Én nem a romákat, vagy bármilyen nemzetiségű csoportokat ítélem el, hanem azokat az embereket, akik mást megkárosítva tengetik az életüket!