Ti külön költöznétek?
A nagyszüleimtől örökölt házban élek a párommal és az egyik nagyszülőmmel, aki elég beteges és szenilis már sajnos. Én tanulok és dolgozom, párom szint úgy, szüleim lesz*rnak...
A mama nagyon feledékeny, napi rutin dolgokkal küzdünk, már nem bírom, sok ez nekem és még rá sem merek gondolni 27 évesen, hogy babát szüljek, pont ezek miatt.
Anyagilag a párommal nem állunk nagyon fényesen, de a mama sem állna, ha mi elköltöznénk, viszont ezt sem bírom sokáig!
Ti mit tennétek a helyemben?
Úgy látom a nagyidat az öregkor alázatra és elfogadásra tanította, nem pedig zémbeskedésre, és követelőzésre.
Ez a jobbik eset.
Írod, hogy feledékeny. Milyen téren? Neveket felejt el, évszámokat, vagy a gázon felejti a teafőzőt, és az ajtót nyitva éjszaka?
Mi az, hogy nem nem élt sokáig, ha ez vigasztal??? Kikérem magamnak!!! Ilyesmi még csak véletlenül sem fordult meg a fejemben!!! Ez nagyon durva, remélem semmi olyan félreérthetőt nem írtam, ami erre engedne következtetni és szerintem nem!
Én sem panaszkodom sokat, mondjuk most itt igen... :S
Olyasmiket felejt el, hogy mondjuk 9-kor megmérjük a vérnyomást, de 10-kor már nem emlékszik erre, vagy este mondom, hogy reggel hova kell mennem és reggel azt hiszi ma otthon leszel és meglepetten érdeklődik, hova készülődöm... Ilyesmiket felejt el pl.
Nézd, ezt szerintem teljesen természetes, hogy az ember néha kibukik, akármi is jutott neki a sorstól...
Ez belefér. Mindannyian vagyunk ezzel így, és nincsen ezzel semmi baj. Most gondolom valami rossz dolog történt, vagy csak szimplán magad alatt vagy, de ne aggódj el fog múlni ez is hamar.
Szerintem beláttad, hosszútávon mi az amit be kell vállalnod és ki kell tartanod mellette, mert ha jól olvastam a soraidból szegény nem nagyon számíthat senkire. Kitartást kívánok neked az elkövetkezendő évekre.
Hidd el ,vannak akiknek enni sincs mit, és gondolj mindig arra hogy mindig van rosszabb, és ne add fel.
Utolsó válaszoló!
Nagyon-nagyon köszönöm Neked a kedves, őszinte, biztató szavaidat, igazad van mindenben. Nagyon jól esik és erőt ad, ha ilyen szavakat intéznek hozzám!!!
Én is azt ajánlom,hogy amíg csak lehet tarts ki!
Hidd el,hogy ha most magára hagynád rettenetesen hiányozna,ha már nem lenne köztetek. Perzse így is fog,de legalább a lelkiismereted tiszta lesz,hogy Te élete utolsó percéig mindent megtettél érte!
És szerintem örülj neki hogy "csak" ennyi baj van vele. Sokkal rosszabb is lehetne...
Mindenesetre sok kitartást és erőt kívánok Nektek! :)
Azért pedig külön adj hálát,hogy a párod is elfogadja,és nem okoz köztetek ez nehézségeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!