Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Családfa » Ti külön költöznétek?

Ti külön költöznétek?

Figyelt kérdés

A nagyszüleimtől örökölt házban élek a párommal és az egyik nagyszülőmmel, aki elég beteges és szenilis már sajnos. Én tanulok és dolgozom, párom szint úgy, szüleim lesz*rnak...

A mama nagyon feledékeny, napi rutin dolgokkal küzdünk, már nem bírom, sok ez nekem és még rá sem merek gondolni 27 évesen, hogy babát szüljek, pont ezek miatt.

Anyagilag a párommal nem állunk nagyon fényesen, de a mama sem állna, ha mi elköltöznénk, viszont ezt sem bírom sokáig!

Ti mit tennétek a helyemben?


2012. jan. 23. 14:30
1 2 3 4
 11/31 anonim ***** válasza:
73%

Ha van papír az jó!

A kitartáson kívül van még egy dolog amit tehettek,de az szívtelenség és drága is:intézetbe adni a nagyit.De ha jól veszem ki a szavaidat,ez szóba sem jöhet,mert szereted a mamádat és hálával tartozol neki.Viszont úgy gondolom,hogyha külön költöztök sem lesz jobb a helyzetetek.Anyagilag sem.Arról nem is beszélve,mindig szaladni kéne a nagyihoz,hogy mi van vele.Szóval jobb,ha egy fedél alatt van veletek.Azt kéne belátnod,hogy egymásra vagytok utalva.

2012. jan. 23. 15:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/31 anonim ***** válasza:
100%

Hát nézd: volt nekem egy dédikém. Folyton mesélt, beszélgettünk, imádtam őt. Igaz, a végefelé őt is WC-re kellett kísérni, elfelejtett mindent, volt, hogy félrebeszélt, ellátásra szorult, de szívesen megcsináltam mindent, mert úgy éreztem, megéri. Hálás volt mindenért.(15 éves voltam)


És most ott a nagymamám: belekeseredett a saját "nyomorába". Rosszindulatú, gonosz megjegyzéseket tesz, mindent elvár, nem segítséget kér, hanem követel, leszól, szapul, csak úgy sugárzik belőle a keserűség (csak mert a fia elvált), holott mi sose bántottuk. 20 évesen őt már tuti nem vállalom be, mert erre nincs szükségem.


Szóval kétélű a kés.

2012. jan. 23. 15:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/31 anonim ***** válasza:
88%

Nem nem költöznék külön


Neked adta a házát cserébe te vigyázz rá


ha magára hagyod és történik vele valami akkor a lelkiismeret nem fog békén hagyni


Neked kell választanod, pár évig még a mamával vagy a halálodig a lelkiismereteddel akarsz harcba állni?

2012. jan. 23. 15:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/31 Mailerdeamon válasza:
73%
Szerintem nem a papír a kérdés, hanem a jóérzés. Hacsak nem költöztök messze, úgy is tudnátok segíteni, ha külön költöznétek, nem?
2012. jan. 23. 15:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/31 anonim ***** válasza:
50%
Szerintem iktass be szüneteket. Például minden hónapban egy hétvégén utazzatok el a pároddal valahova. Arra a hétvégére fel kell bérelni egy ápolónőt (nem lesz nehéz, hiszen éhbérért dolgoznak, egy kis mellékes jól jön majd nekik is). Az nagyon rossz, ha az ember úgy él egy taposómalomban, hogy egy szusszanásnyi ideje sincs pihenni. Az ilyen kirándulós hétvégéken aztán kipihenheted magad, a mamát sem hagyod magára, nem kell, hogy lelkiismeret-furdalás gyötörjön. Utána megint jobban fogod bírni egy darabig.
2012. jan. 23. 15:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/31 anonim ***** válasza:
73%

Mi hasonló helyzetben vagyunk, csak itt a férjemé az örökség. A nagymamája, aki velünk él olyan állapotban van, hogy már teljesen magatehetetlen és pelenkázni kell, az agyvérzés miatt a beszédközpontja is sérült, tehát még azt sem tudja elmondani, hogy mit szeretne. Amikor ide költöztünk, még akkor nem volt ilyen súlyos, de már akkor azt hittem ,hogy nem lehet rosszabb. Hát tévedtem. Az utóbbi hetekben kezdődött, hogy fullad és nem tud aludni, ez által mi sem. Minden éjjel háromszor felkiabál minket, nap közben is egész nap jajgat és szólítgat és mindig a tolókocsiban akar ülni. Úgy érzem kezdek tönkre menni, de szerintem ez már nem tart sokáig. Én mindezek mellett sem mennék el innen.

Gondold át, hogy lesz-e aki segít, ha esetleg a mamátok még rosszabb állapotba kerül. Tudok adni egy jó tippet, ha írsz privátban.

2012. jan. 23. 15:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/31 anonim ***** válasza:
50%
Költözzetek el de valahova a közelbe, hogy a nagyszülőnek továbbra is ott legyetek, segítsétek, de azért legyen egy külön, saját életetek is. Tapasztalat. Jobb lesz a viszony. Segytsétek továbbra is, menjetek el neki a boltba stb. ami eddig is volt, de legyen egy külön kis zugotok.
2012. jan. 23. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/31 anonim ***** válasza:
Esetleg anyagilag nem lehetne megoldani egy köztes? Mondjuk napi pár órára megkérni egy gondozót, hogy házi segítségnyújtás keretein belül ellássa a nagyit? Gondolom a segítség is jól jönne. Mi 7 évig éltünk nagymamámmal, és volt egy időszak mikor úgy éreztük nem bírjuk tovább, és kénytelenek vagyunk beadni az idősek otthonába. De nem tettük, mert azt mondta nem akarja vadidegen emberek között leélni az utolsó éveit. Teljesen érthető volt, és beleképzeltem magam a helyébe: szegény teljesen kiszolgáltatott volt, és én sem szeretném ha idős koromra lepasszolnának, csak mert gondok vannak. Szóval nagymamám nálunk lakott és ott is halt meg. Hálásak vagyunk a sorsnak hogy együtt töltöttük el az utolsó éveit, és így utólag belegondolva: nem nagyon tudnám magamnak az egész életem alatt megbocsátani ha másképp döntünk. Értelek egyébként teljesen, hogy aggódsz a fiatalságod miatt, de azt ne hagyd figyelmen kívül, hogy egy rossz döntés súlyát meg egész életedben cipelned kell. Nagyon gondoljátok meg. Feltételezem, mikor te voltál gyerek és kiszolgáltatott, ő sem fordított hátat neked ha segítségre szorultál.
2012. jan. 23. 16:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/31 A kérdező kommentje:

Igen, egyet értek azokkal, akik azt írják hálával tartozom Neki és nem szabad elfelejtenem a sok jót amit Tőle kaptam, sokszor nem lett volna mit ennem, ha Ő nincs... Ez tény!

Nem vagyok gonosz és hálátlan ember, nem akarom őt cserben hagyni, csak magamra is merek néha gondolni. Ez sem lehet baj...

itt mindenünk megvan, költünk a házra, terveink vannak vele, szeretnénk átalakítani, meg 3 szobát, ha lesz baba a mama se szenvedjen hiányt semmiben, de sokszor rám tör, ami ma is, hogy nem lenne-e jobb menekülni minden elől és vissza se nézni?

Tudom, hogy NEM! A párom szerint sem, mert tudja, hogy a távolban is folyton csak rajta járna az eszem, hogy mi kell vajon most neki...

És be kell ismernem, hogy hálával tartozom az égnek azért, a miért nem háklis, nem akaratos, nem hisztis és semmi egyéb "baj" nincs vele, azon kívül, hogy romlik a memóriája. Azt főzök, amit szeretnék, neki minden ízlik, mindent ránk hagy, hadd csináljuk, ami nekünk jó...

Szóval, sokszor én sem értem magamat, de higgyétek el mindezek ellenére sem ez volna egy fiatalnak a természetes, én ezzel tisztában vagyok, de ha nekem mégis ez adatott el kellene végre fogadnom, meg kellene békélnem vele és együtt kellene tudnom a helyzettel élni!!! ...és ez az, ami nehezen megy!

2012. jan. 23. 16:12
 20/31 anonim ***** válasza:
Én kettesben laktam a nagypapámmal, amikor elhunyt, 95 éves volt, én pedig 42...
2012. jan. 23. 16:17
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!