Egy születése pillanatában elcseszett nőnek lehet vajon normális pasija?

Hasonlóan érzek én is, bár ennyire nem rossz a helyzet.

(Nagycsaládom nekem kb nincs, szűkebb családom sem pszihiátriai eset vagy bűnőző. Viszont nincs beszélgetés köztünk. Ennek hiányában nőttem fel, miközben anyám azzal foglalkozik, hogy mik a szokások és mit gondolnak mások, mit kell mutatni a külvilág felé. Külsőséges, na... Én pedig világ életemben magányos voltam.)

Volt egy sokéves kapcsolatom, de együtt azért nem éltünk, vele nem lehetett, én meg nem erőltettem, csak gyűjtögettem lakásra és gondoltam, ha fele meglesz, veszünk közösen, és... De ő meg azt látta gyerekkorában, hogy a szülei együtt élnek és folyton veszekednek ezért nem törekedett saját családi életet élni...

Aztán meg azóta csak olyan hapsikkal találkozok, akik elvárnák, hogy én is szépen megmutassam a jelenlegi lakókörnyezetemet és ezalapján vonnák le a végső következtetést rólam. Persze mert nekik van saját lakásuk, nekik nem probléma. Vagy a szüleikkel jól kijönnek és ha otthon is laknak még,nekik nem gond hazavinni a "barátnőjüket". Én pedig nem szeretném anyámnak bemutatni azt, akivel még nincs eldöntve a közös élet. Különben is itthon nem az én szokásaimat ismerné meg az illető srác, hanem anyámét, amitől menekülnék ha tehetném. De nem tehetem még

Anyám a saját elképzeléseit erőltette rám gyerekkoromtól fogva, még a tanulást illetően is. Tehát munkát is nehezen találok, ha találok, mert nem azt tanultam, amiben jó lennék.

Teljesen ellehetetlenítette az életemet, illetve annak legalább az első felét. Ha nem is elcseszett, mert az azért durva kifejezés.

Tehát aki azt mondja, hogy pártalálásra nincs kihatással a család, a gyerekkor, az nagyon téved! Nem mindenki olyan szerencsés, hogy úgy kezdődik az élete, hogy az legyen aki, azt csinálhasson amit szeretne, és még gyerekkorában megismerjen sokmindent a szülei segítségével, hogy az életben könnyebben eligazodjon. Ezt nem mindenki kapja meg. Aki megkapja, nem tudhatja milyen enélkül...

De van megoldás. Igenis álmodni kell saját szép családról. A szülők kínzásait sokat nyelve túlélni és dolgozni sokat, hogy mielőbb tőlük független életet lehessen élni. Ha megvan a függetlenség, onnantól már nem szabad a családra hivatkozni, hanem végre el kell kezdeni élni vidáman, még akkor is, ha az addigi évek fájó emlékek.

A nős férfiak, akikre tojik a feleségük, mindenkit megtalálnak aki kicsit is kedvesebb vagy szebb a házisárkányuknál. Az idősebbek szintén. Ezekkel nem kell foglalkozni, mindig is nagyobb számban lesznek, mint a független és társra vágyók...

Szerintem sincs veled probléma,minden második nőről elmondható ez sajnos,amiket leírtál!

Én mindig úgy voltam, hogy kizárt, hogy én a szüleimnek bárkit is bemutassak,mert szégyenlem őket valamilyen szinten,főleg anyámat. Nálunk is egy felszínes család látszata van meg. Nagyon konzervatívak,engem tiltottak mindentől felnőtt koromban is.Szerencsére sikerült lécelnem.(anyám idegileg zokni már,nem sorolom mik a problémák)Volt rengeteg kapcsolatom,de tudtam, hogy egyiket sem merném nekik bemutatni.Majd egyet bemutattam,megbíztam benne és elmondtam neki a valóságot, ami nem az amit a szüleim mutatnak otthon.Őt ez nem érdekelte,csak az , hogy én milyen vagyok :-)

Tényleg van hatása a gyerekkornak és a szülőknek a gyerekeik kapcsolataira.De ezt valahogy el kell felejteni.Én évekig titkolóztam,sőt még most is,de ez így van jól nem kell velük megosztanom a legbelsőbb dolgaim,sőt mást sem.Csak a felszínt,amivel nem okozok nekik konfliktusokat.

Szerintem legközelebb már csak akkor mutatok be nekik valakit, ha ahhoz férjhez is megyek,de ezzel nincs gond.

Én a helyedben többet kezdeményeznék,és mégis megpróbálnám a társkeresést. Valószínűleg olyan a környezeted, hogy több a bűnöző,vagy defektes ember lakik arra, akik nem szégyelnek bepróbálkozni nálad,és más nőknél. Jól teszed, hogy nem süllyedsz le az ő szintjükre!

Tény, hogy ha teheted eljárhatnál ide-oda,nem tudom milyen az anyagi helyzeted, de az írásod alapján van hol laknod és van munkahelyed is. Viszont a barátokról-barátnőkről nem írtál!Vannak baráti kapcsolataid?Főleg nőkre gondolok,akikkel lehet trécselni és akiknek talán valamilyen ismerős-ismerősei esetleg normális férfiak,akik felé lehetne nyitnod.

Vagy úgy érzed már nem akarod az időd pazarolni?Fiatal vagy még.

Én is egy idilli családot képzelek el a jövőmben,és ehhez tartom magam,neked is sikerülni fog és mindenkinek,csak merni kell álmodni!

Egy ideig olyan magányos voltam, hogy már szinte állandóan a pasikat néztem az utcán, hogy látok-e valakiben valamit,ami miatt érdemes lenne vele kapcsolatba kerülni.Hát nagyot csalódtam,rájöttem, hogy még csak a külsejük sem fog meg,pedig 2milliós városban élek :D Aztán mondták idősebb nő ismerőseim(40esek),hogy ne akarjam már ennyire,majd megtalál akinek kell. Hát mit ne mondjak, úgy néz ki most van valami kialakulóban(kopkopkop),de még hónapok mire ebből lesz valami.Addig is nyitott szemmel járok!

Sok sikert neked!