Mik a határok gyerek testi fegyelmezésekor?

Kedves "agymosott" hozzászólók!

(Persze tisztelet a kivételnek.)

Itt annyira humánus "műszülők" vannak,

akik el sem tudnak képzelni olyan esetet,

amiért meglegyintenének egy gyereket!!

Mert a gyerek, az olyan kis ártatlan...

Neki lelke van és csak beszélgetni szabad vele...

Hát persze!

Elárulom: a mostani gyerekek a nagy egójukkal meg sem hallják, amit mondasz nekik.

Ők a felnőtteket (és a saját szüleiket is) nagy ívben lesz@rják!!

Akkor itt van néhány példa a valós életből:

Amikor pl. tanítás közben odament és belerúgott a tanárba...

Amikor óra közben felgyújtotta az előtte ülő kislány haját...

Amikor a gyerekek az utcán végigkarcoltak vagy 30 autót...

Amikor hazamész és éppen a kis roma gyerek pakolja kifelé a lakásodat...

stb...stb... akkor te neki állsz "megbeszélni a lelkével"...

Most volt éppen a tv.-ben, hogy felgyújtotta a gyerek a szőnyeget, meg a függönyt.

Majdnem leégett a fél lakótelep!

A hozzászólók némelyike erre úgy reagált volna, hogy:

"akkor ma nem kapsz vacsorát és ha holnap is felgyújtasz egy lakótelepet, akkor tv-t sem nézhetsz..."

Szerintem itt nem idegen bűnözőkről szólt a kérdés, hanem, hogy ki hogy bánna a SAJÁT gyermekével. Valószínűleg azok a gyerekek, fiatalok, akiket említesz, pont az erőszakot és erkölcstelenséget látják/látták otthon.

Egy gyerek utánozva tanul elsősorban. Ha cigizik, gyógyszereket kapkod, káromkodik, szemetel, iszik, hazudik, lop, csal, mások tulajdonát rongálja, irigyli vagy épp verekszik a szülő, a gyerek is nagyobb eséllyel fogja ezt az utat választani. Természetesen kitörhet ebből, főleg ha valahol - iskola, barátok, rokonság - mégis meghatározó pozitív példával találkozik, de nagyon nehéz dolga van.

Itt egy elég szájbarágós, de frappáns kisfilm:

http://www.youtube.com/watch?v=PeDl9-bW2M8

Nekem egyébként egy 1 éves gyermekem van, így a neheze csak most jön. De remélem, sosem fogom elveszteni a fejem és nem ütöm meg - még ha ezredszer is szalad a konnektorhoz, hogy rá figyeljek :)

Anyukám sem ütött meg soha, pedig nagyon hisztis voltam és csináltam veszélyes hülyeségeket, stikliket is. Viszont nagyon szeretetteljes, őszinte, jó kapcsolatom van vele a ma napig. (Jó magasra is rakta a mércét...)

Szerintem ott van a lényeg, hogy a gyermeket empátiára neveljük, plusz valahol a szülő iránt érzett szeretet megállítsa az igazán rossz döntések előtt.