Mamám meghalt. Mikor tudom elfogadni?

Sajnos, akit szeretünk, annak az elvesztését nehéz feldolgozni. Nagyon sokáig hiányozni fog.

Talán segítene, ha a szobájában, ahol Te fogsz élni, valamit betennél, ami őt jelenti Neked. Ha rád tör a hiánya,,behunyod a szemedet és beszélhetsz vele. Idővel halványulni fog az emléke, de addig kicsit itt van, aki elment, ha van, aki emlékszik rá.

Valószínű, hogy fokozza az érzéseidet, hogy nem tudtál tőle megfelelően elbúcsúzni, és talán a szobája is korán lett kiürítve...

Idővel jobb lesz, bár nem mostanság. Ősszel halottak napja, utána karácsony... talán majd tavasszal már könnyebb lesz. Mindig hiányozni fog, de átalakul a fájdalom és üresség, enyhül majd.

A temetőbe ki tudsz járni? Ott van eltemetve, ahol éltek? Nekem az mindig segít, szinte minden nap kint vagyok. (Nekem a bátyám halt meg, tavasszal volt 7 éve.)

Majd, ha berendezed a szobáját magadnak, alakíts ki egy kis részt, ahová ki tudod tenni a fényképét egy szép keretben, mellé tehetsz pl. kovácsoltvas virágot és egy mécsestartót mécsessel.

Ő mindig Veled lesz, ha nem is látod. Évek múlva is eszedbe fog jutni, hogy "na, vajon mama mit mondana erre".

És hidd el, tudja, érezte, hogy el szeretnétek búcsúzni, szóval bűntudatod ne legyen miatta, hogy nem sikerült addig, amíg élt.

Kitartás!

Jut eszembe, van a www.gyertyagyujtas.hu oldal, ott lehet létrehozni adatlapot elhunyt hozzátartozónak, és virtuálisan gyertyát gyújtani. Nézz fel rá, gondold át, nem tudom, használ-e. Néha csak ártanak az idézetek, amiket felraknak... De van, akinek könnyebb így.

Szia!

Először is részvétem a mamád miatt!

A gyász mindenkinél más, nem lehet megmondani, hogy mikor fog eljönni az az idő amikor már nem fogod hazavárni. Beszélgessetek anyukáddal, gondolom neki is ugyanolyan nehéz. Bátorítsátok egymást, ha kell sírjatok, hidd el nem szégyen, és nem a gyengeség jele, hanem a szereteté, egy olyan ember iránt aki már nincs köztetek.

Kívánom, hogy el tudd fogadni, amit talán nem is lehet.

Nagyon nehéz lesz... 33 vagyok, 11 voltam, amikor Nagyi meghalt... Még mindig fáj, főleg ilyenkor, nyáron, mert mi "csak" a nyarakat töltöttük együtt, és ilyenkor van a szülinapja, névnapja.

Beszélni szoktam hozzá, mesélni neki dolgokat, persze csak magamban. Sokszor Istenhez mikor imádkozom, tőle is kérek dolgokat.Mert hiszen csak a teste halt meg, a lelke nem.

De a szobájában nem tudnék lenni. Az ágyában sem tudtam

utána aludni mikor ott voltunk.

Fogadd őszinte részvétemet...

Emlékezz mindig a jó dolgokra. Gondolj arra, hogy Ő fentről néz.

Sajnos nem tudok sokat mondani, mert én nem is ismertem a nagyszüleimet. A két nagyapám jóval a születésem előtt halt meg. Anyukám felőli nagyim két éves koromban... nem is emlékszem rá. A másik pedig 5 éves koromban, halványan emlékszek rá sajnos... :(

Szerintem mindig fogsz rá gondolni, csak ez a hiány az évekkel gyengülni fog. Próbáld magad elfoglalni. A családoddal most legyetek nagyon összetartóak. Járj ki sokat a mamád sírjához, járj templomba ha időd engedi. Talán beszélj egy pappal a bánatodról, kicsit jobban fogod magad érezni.

Nem értem, hogy miért nem vették le róla a szemfedőt a ravatalon.

Emlékezz minden vele töltött percre.

Apa tavaly októberben halt meg teljesen váratlanul.

Még mindig van, amikor olyan helyzetbe kerülök, hogy legszívesebben megbeszélném vele, de nem tudom:S

Van, hogy azt hiszem, a szobájában fekszik, de rájövök, hogy nem.

És nálam is van, hogy néha másra hiszem azt, hogy ő az... De nem:S

Sok idő kell, hogy ezen túl tedd magad, és szerintem sose tudod majd teljesen