Meghalt a nagymamám. Ő volt az egyedüli nagyszülőm. Azt hiszem még nem dolgoztam fel. (? )

Először is részvétem!!!!

Légy nagyon erős, és próbáld meg azt gondolni, hogy fentről figyel téged! És jobb ott neki! Nagyon nehéz tudom, de neki már nem fáj semmi!!! Én becsukom a szemem, és látom a papámat, és olyankor mosolygok, mert tudom, hogy már nem fáj neki semmi sem!

Kitartás!

Részvétem!

Átéltem hasonlót, veszítettem el közeli hozzátartozómat. Sajnos az elmúlt években többet is. Ugyanezt éreztem. Volt, hogy egy idősebb rokonom halála után nem is sírtam (pont nem voltam otthon, mikor történt, nem értesítettek, a temetésen sem tudtam ott lenni). Aztán hónapok elteltek és elindultam otthonról. Mondtam anyukámnak, hogy megyek ....-hez. Anyukám persze meglepődött: De hát .... már meghalt, tudod!

Erre én egyszerűen zavarba jöttem és rávágtam, hogy jó, tudom, csak valamit meg akarok nézni a háznál.

De az igazság az volt, hogy még mindig nem tudtam úgy gondolni az illetőre, mint aki meghalt.

Talán a mai napig is nehezen fogadom el. Úgyhogy megértem, mit érzel.

részvétem!:(

én is 19 voltam, amikor meghalt Mamám...:( Most 21 vagyok és ahogyan előttem írta valaki, nekem is sokszor van még a mai napig olyanom, mintha nem halt volna meg. Még sokáig jutott eszembe, hogy fel hívom telefonon, aztán persze rájöttem, hogy már nem venné fel.:( Nagyon nehéz ez, én tudom.:( Nekem is Mamika volt az egyetlen nagyszülőm, papám már régebben meghalt. Én is sokszor szomorú voltam amiatt is, hogy most már nem mondhatom, hogy nekem vannak nagyszüleim, mostmár nem vagyok senkinek se az unokája. Ezt még egy ideig biztos nem fogod tudni feldolgozni, még sokat fogsz sírni. A temetés után talán picit könnyebb lesz, mondjuk nekem akkor éppen vizsgaidőszakom is volt szóval volt mibe belemenekülni még ha nem is ment eleinte a tanulás... Sírd ki magad nyugodtan, csak éld át a gyászt. Most ezt tudod tenni. Nekem az segített sokat amikor arra gondoltam, hogy ennek így kellett lennie, ő akart elmenni és mivel szeretem tiszteletben tartom a döntését, hiszen nem volt már itt jó neki, beteg volt, fájdalmai voltak. És most már biztosan nem fáj neki. Most már találkozhat a meghalt szeretteivel engem/téged pedig fentről segít mindenben és továbbra is nagyon szeret. Én néha elképzeltem azt is, hogy beszélgetek vele. Mégegyszer őszinte részvétem!