Szerintetek előnyére vagy hátrányára változott a barátnőm?

A barátnőm 18 éves lány. 4 éve ismertem meg, akkor egy végtelenül életvidám, szerény, de bulizós csaj volt, rengeteg barátnővel. 15 évesen összejött egy fiúval, akivel azóta is együtt vannak, most már együtt is élnek (egyelőre nem kettesben, hanem a fiú szüleivel is). Látszólag boldogok, sosem veszekszenek, a kapcsolatuk már-már tökéletesnek tűnik. Viszont olyasmi életet élnek, ami szerintem a 30-40 évesekre jellemző. Minden áldott percben együtt vannak, még kettesben sem igazán tudok programot csinálni a barátnőmmel, mert hozza a barátját is. Még mindketten tanulnak, de amint hazaérnek délután, azzal telik a napjuk, hogy együtt bevásárolnak, megfőznek, kitakarítanak, aztán megtanulnak és alszanak. Másnap ugyan ez a menetrend. Szinte soha nem mozdulnak ki szórakozni a barátokkal, vagy akár kettesben. Mivel teljesen csak egymással foglalkoznak, a barátnőmnek mostanra én vagyok az egyetlen megmaradt barátnője, de úgy érzem, én sem tudok róla semmit. Mióta együtt van ezzel a fiúval, hónapról-hónapra kevesebbet mesél magáról, csak ilyen felszínes dolgokról. Állandóan fáradt, álmos, kedvetlen, és nem tudom, mitől, vagy hogyan tudnék neki segíteni, ha nem beszél semmiről. Tudom, sokan írják majd, hogy megtalálta élete párját, örüljek a boldogságának és ne szóljak bele. Örülnék én, ha tényleg azt látnám, hogy boldog. De sosem beszél a kapcsolatukról, vagy magáról a barátjáról, és szerintem 18 évesen még nem ezt a besüppedt életet kellene élnie. Szerintetek?