Nagymama gondok. Nem tudom tűrni tovább?
A probléma az, hogy a nagymamám az utóbbi időben (3 év) nagyon vallásos lett, és emiatt folyton csak veszekszünk, és már nem bírom.
Nem az a gond, hogy heti 3x templomba jár, havonta 1x elmegy kitakarítani az imaházat, nem az, hogy csak vallási könyveket olvas, vallási műsorokat hallgat, nem az, hogy letölti internetről a prédikációkat, és az megy napi 24 órában a magnójában. Mert ha ezt élvezi, akkor engem nem érdekel, örülök, hogy boldog. A problémám azzal van, hogy nem tudja elfogadni, hogy én nem vagyok hívő, és egyre kétségbeesettebben próbál megtéríteni.
Ha együtt eszünk negyed órás ima van előtte, már majdnem éhen halok, de hallgatom az értelmetlen szövegeket (pl.: köszönöm istenem, hogy mikor múltkor elestem a biciklivel, fel tudtam állni, és nem hagytál ott meghalni).
Ha találkozunk folyton kioktat, és szíd, hogyha nem változom meg, akkor a pokolra kerülök.
Legutóbb (lakberendező vagyok, 21 éves, pályakezdő) terveztem magamnak egy franciaágyat, gyönyörű lett, divatos, praktikus, szóval a cég ahol dolgozom megvette a jogot, és 3 nap alatt négyet adtak el belőle. Én áthívtam a nagymamámat, hogy megmutassam neki, erre sírva fakadt, hogy milyen szégyentelen vagyok, hogy a barátommal egy ágyban akarok aludni esküvő előtt. 4 éve vagyunk együtt, és sokszor aludtunk már egymásnál, nem értem mit gondolt? És rosszul esik, hogy nem örül a sikeremnek, hanem megsért... De azon is kiakadtam, hogy múltkor megkérdezte a 20 éves páromat, hogy mikor lesz az eljegyzésünk. Szegény barátom nem tudott mit mondani. Talán azt kellett volna, hogy mikor elvégezzük az iskolát??
De a tegnapi esetnél betelt a pohár, és legszívesebben üvöltöttem volna vele, hogy elég ebből, hagyjon élni, fogadja el, hogy nem vagyok hívő és kész.
A lényeg, hogy kitettem facebookra egy viccet, amiben isten is benne volt, erre nagymamám kommentelte, hogy "feleslegesen isten nevét szádra ne vedd, mert bűnök bűnével lakolsz". A barátaim röhögtek rajtam, az egyik pedig gyorsan felhívott, hogy szedjem le, mert közröhej tárgya leszek. Hogy csinálhatta ezt?
ELÉG MÁR!!
Bocsánat, meg kell kérdeznem, hogy milyen vallású lett?
Mert pont ez van az én nagymamámmal is!!! Jehova lett és sokszor én is megőrülök. Vagy ahogy ő mondaná , NEM Jehova hanem Jehova tanúi :D
mond meg neki hogy isten tanai az írják azokat is szeressék akik nem hívők,erre majd nem tud mit mondani,amúgy nekem egyszer egy pap azt mondta pokolra kerülök mert nem vagyok megkeresztelve kiröhögtem mire abbahagyta
25/N
A református vallás pedig nem ennyire elvakult, amennyire én ismerem
Lehet, hogy merészet gondolok, de nézd meg, hogy abban a gyülekezetben, ahová a nagymamád jár, milyen korú a lelkész.
Ha fiatal, akkor beszélhetnél vele, elmondhatnád a problémádat és akár a segítségét is kérhetnéd arra hivatkozva, hogy a nagymamád túlzásba viszi. Nem vagy te ateista, de a vallást, a hitet senkire nem lehet rákényszeríteni.
Ezt te is tudod, a lelkész is tudja, és a nagymamádnak is meg kell értenie.
Apukám anyukája, így hiába idegesíti a viselkedése anyukámat is, ő nem mer szólni neki, apukám meg csak röhög, hogy ne vegyük ennyire komolyan. Pedig anyukám is torkig van vele, ezen összevesztek egyik este apukámmal, hogy beszéljen már a nagymamámmal.
És első fizetésemből vettem egy laptopot magamnak, és a régi számítógépemet a nagymamámnak adtam, mert tudtam, hogy szeretne egyet, de a válasz nem egy "köszönöm" volt, hanem együtt imádkozhattunk, hogy jézus milyen kedves, hogy lehetővé tette neki, hogy internetezhessen.
Anyukám akkor sértődött meg legutóbb, mikor családi ebédet tartottunk (apukám szülinapja-22 ember), és anyukámmal 2 napig sütöttünk, főztünk, készítettük az ebédet, én 3x voltam közértben alapanyagokért, és a nagymamám azt mondtam, hogy köszönjük meg istennek, hogy milyen bőkezű velünk, hogy nem kell éheznünk. Nem nekünk köszönte meg, hogy dolgoztunk a pénzért, amibe a kaja került, 2 napig főztünk, hogy az asztalra kerüljön, hanem istennek... Mégis mi köze volt ehhez a vallásnak?
A református vallás nem ilyen, az utcánkban élő presbiter (!)is lefekszik a barátjával, nem is terveznek házasodni.
Sajnálom, hogy ilyen gondtok van, remélem minél hamarabb megoldódik!
Megértelek, nekünk a papánk ilyen, de már nagyon régóta, amióta él. Ő. Szóval már nagyon rég.
Nekünk is kellett templomba járnunk egészen sokáig, jelenleg mind meg vagyunk bérmálkozva is, anya nem erőltette volna egyáltalán, hiszen nem a vallás a lényeg, hanem a hit.
Rám az egész felnövetelre rányomta a bélyegét a dolog.
Amit mondani tudok neked, az az, amit nekem is mondtak: vagy hazudsz neki a saját dolgaidról, vagy egyszerűen nem mondasz semmit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!