Most igazam van, vagy csak én esek túlzásba?

kicsit hosszú lesz.kezdődőtt,hogy a párommal lassan egy éve feljöttünk pestre.rá pár hónapra utánunk jött a kedves anyósom.külön albérletről volt szó,erre 1hónap eltetltével rábeszélte a páromat,hogy költözzünk össze.én agy nehezen belementem,erre pár hétre ideköltöztetett egy nála 20évvel fiatalabb csávót.a pasi nem dolgozott vagy 2hónapig,utánna dolgozott 2őt,majd most már megint 4hónapja nem csinál semmit.anyósom isteníti a hapsit,de azt lesz...ja,hogy a fia napi 12órát gürizik.hozzáteszem mindig a párom csinált az anyjának munkahelyet.anyós semmit nem csinál,lassan ott tartunk,hogy nekem kell takarítanom utánuk is.decemberbe megszületett a kislányunk,ő sem érdekli.ma is egész nap itthol volt és még csak rá sem nézett a picurra.venni se vett még neki semmit,de a munkahelyén meg úgy állítja be magát,hogy ó milyen szuper jó nagyi.tényleg a saját fiát semmibe nem nézi ezt az ingyen élőt meg isteníti.mikor a páromnak szóvá teszem,csak annyit mondd,hogy őt nem érdekli,azt csinálnak amit akarnak,de én tudom,hogy neki is rosszul esik.már nagyon elegem van belöle!hogyan szabadulhatnánk meg tölük?vagy csak én esek túlzásba?