Miért szeretik a szülők gyermekeiket?

Remélem senki nem érti félre a kérdést, és nem provokálásnak értelmezitek, egyszerű kíváncsiságnak.

Meg lehet ezt egyáltalán magyarázni? Az ösztönökön túl miért szereti egy szülő (általában) mindennél és mindenkinél jobban a gyermekét?

Az embereket többnyire tulajdonságaik alapján szeretjük vagy sem, a kedves, jószívű, vidám lelkeket mindenki jobban kedveli, mint a bunkó, lenéző egoistákat. Pedig az utóbbiaknak is van apja és anyja.

Nyilván egy ember nem fekete-fehér, és a szülők azok, akik leginkább ismerik a gyerekeik tulajdonságait. A jóért cserébe elnézik és megbocsátják a rosszat, de ezt mások is megteszik, nemcsak a szülők.

És ott vannak a problémás gyerekek. Nem igaz, hogy egy szülő néha nem érzi tehernek, ha a gyermeke fogyatékos, vagy nem idegesíti olykor, ha hiperaktív, nem bántja, ha rosszindulatú.

Mégis: azt a gyereket is szeretik a szülei, aki egész életében vegetál, és akit naponta háromszor kell pelenkázni, még beszélni sem tud, semmit. Azt is, aki macskákat kínoz vagy állandóan hisztizik, azt is, amelyik a kutyájával szebben beszél, mint a szüleivel.

Még a gyilkosok, pedofilok anyja is könyörög a gyermeke életéért és a megbocsátásért számára, mert szereti. De miért? Mert akármilyen rosszat tett a gyerek, a szülő mégis meglátja benne a jót, amit más nem akar?

Furcsa: érezni tudom, de megmagyarázni nem.