Miért szeretik a szülők gyermekeiket?
Remélem senki nem érti félre a kérdést, és nem provokálásnak értelmezitek, egyszerű kíváncsiságnak.
Meg lehet ezt egyáltalán magyarázni? Az ösztönökön túl miért szereti egy szülő (általában) mindennél és mindenkinél jobban a gyermekét?
Az embereket többnyire tulajdonságaik alapján szeretjük vagy sem, a kedves, jószívű, vidám lelkeket mindenki jobban kedveli, mint a bunkó, lenéző egoistákat. Pedig az utóbbiaknak is van apja és anyja.
Nyilván egy ember nem fekete-fehér, és a szülők azok, akik leginkább ismerik a gyerekeik tulajdonságait. A jóért cserébe elnézik és megbocsátják a rosszat, de ezt mások is megteszik, nemcsak a szülők.
És ott vannak a problémás gyerekek. Nem igaz, hogy egy szülő néha nem érzi tehernek, ha a gyermeke fogyatékos, vagy nem idegesíti olykor, ha hiperaktív, nem bántja, ha rosszindulatú.
Mégis: azt a gyereket is szeretik a szülei, aki egész életében vegetál, és akit naponta háromszor kell pelenkázni, még beszélni sem tud, semmit. Azt is, aki macskákat kínoz vagy állandóan hisztizik, azt is, amelyik a kutyájával szebben beszél, mint a szüleivel.
Még a gyilkosok, pedofilok anyja is könyörög a gyermeke életéért és a megbocsátásért számára, mert szereti. De miért? Mert akármilyen rosszat tett a gyerek, a szülő mégis meglátja benne a jót, amit más nem akar?
Furcsa: érezni tudom, de megmagyarázni nem.
válasza:Hormonok, fajfenntartó ösztönök, az együtt töltött idő.
Magyarázat nincs, nincs oka, értelme, nem is lenne jó szerintem.
Azért, mert szeretem, még lehet idegesítő. Lehetek rá mérges, lehetek csalódott, a kettő nem zárja ki egymást.
:)
Egy idegesítő hiperaktív és egy hisztérika anyja
válasza:A fogyatékos gyerekeket nem feltétlen szeretik, sokszor csak kötelességtudatból nem passzolják le valami intézetbe, holott szívesen megtennék.
Amúgy nem tudok válaszolni, nem vagyok szülő, de nem is akarok az lenni, pont emiatt, mert bennem nincsenek ilyen ösztönök. Ha rossz gyerek lenne, megutálnám (és kisgyerekként nyilván rossz lenne). A húgomat sem szeretem, és a szüleimet se különösebben, csak az hogy rokonok vagyunk, nem indok ilyesmire.
válasza:Mert a szülői szeretet az egyetlen ami feltétlen:)
Én nem hittem hogy ez tényleg így van, de igaz. Mióta anya vagyok, akármit is csinál a gyerekem(bár még picike),mégsem tudok rá haragudni.
válasza:A válasz írója 69%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 18:56
Első vagyok.
Én is azt hittem, hogy ez így működik, de nem.
Ha az idegesítő, rossz gyereket nem szeretnék, sztem senki se érné meg az 5 éves kort.
Megszületik, kézbe veszed, pici, puha, nyákos és rád néz.
Kész.
Egy élten át "szerelmes" leszel bele akkor is, ha épp az idegeidre megy.
Tudom miről beszélek, nem könnyű eset, és én sem vagyok az a könnyen szeretgetős típus. :)
válasza: válasza:> Furcsa: érezni tudom, de megmagyarázni nem.
Mert ösztönszintű.
Egyszerű természetes szelekcióról van szó. Az olyan fajok amik nem "szerették" az utódjaikat kihaltak. Ennyi.
válasza: válasza: válasza:Jó kérdés, én is gondolkodtam már ezen, csak úgy, hogy vajon, ha nem lennének a szüleim, vagy a tesóm, akkor is szeretném e, vagy barátok lennénk e, és meglepően a válasz nem volt. Pedig imádom őket igy, hogy a családom, és nem rosszak, de mégis ...
Bocsi, hogy nem a kérdésre válaszoltam.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!