Párom nővére utál, mit tehetek, hogy megkedveljen? Bővebben lent
Nehéz természetű nő,és az a baj a kapcsolatunkban,hogy ő teljesen máshogy gondolkodik az életről,amit én elfogadtam,ő viszont nem igazán...
A korkülönbség is elég nagy köztünk,ő 39 éves én 23...
Páromnak fontos hogy jóban legyenek,és én ebben maximálisan támogatni szeretném...de a nővére folyton érezteti,hogy nem kedvel...
igazából az egész abból indult ki,hogy nekünk babánk lesz...ő viszont nem szült,mert nem akart,most meg már bánja,és gondolom rosszul esik neki,hogy én viszonylag fiatalon vállaltam a kicsit...szüleiknek első unokája,és azóta az apósom engem ajnároz állandóan,hogy unokát szülök,amit ilyenkor mindig megpróbálok hárítani,de nehéz helyzet...
Megpróbáltam kedveskedni apró figyelmességekkel,vettem a lánynak dvd-t,csokit,lakásba díszeket,olyasmiket amiket szeret...de még megköszönni is elfelejtette...
beszólásokat meg folyton kapok,elég durvákat pl.hogy neki is csak akkor lesz gyereke,ha felcsinálják...persze nem rám gondolt,de mikor elő jött róla a szó a rokonoknál,őt kezdték el piszkálni...
gondolhatjátok milyen kellemetlen volt,hogy ezt mondta rólam párom rokonainak,akik még csak néhányszor találkoztak velem...múltkor megkértük,mielőtt nődokihoz mentem,hadd mérjem le,mennyit híztunk a bébivel,most a 8 és fél hónapos vagyok,3 kg-t híztam,eszek rendesen,ilyen az alkatom,nem jön fel plusz kiló,csak a bébi...
emiatt is nekem esett,hogy milyen rossz anya vagyok már most,hogy nem tudok hízni,nem lesz tejem...stb...
mondta unokatesójuk,hogy irigy a bébi miatt,és amiatt,hogy nem híztam el...és minden,ami engem boldoggá tesz,az őt idegesíti,mert arra emlékezteti,hogy neki ez nem jött össze,és most egyedül van...
és hasonló beszólásokból bőven volt még,amit én lenyeltem,mert páromra gondoltam...most viszont megszeretné hívni nővérét hogy töltse velünk a Szentestét...amit én eléggé nehezményezek,mert legalább ezen a napon szeretnék nyugodtan,meghitten lenni a bébivel,és párommal...
párom nem vette magára a beszólásokat,mert ő azt mondta nővére érzéketlen,és azért beszél velem így,persze amikor ő kapott egy olyan beszólást egy kollégától,hogy rossz apa lesz,rögtön magára vette...én akkor mondtam neki,hogy nekem is ugyanilyen rosszul esik,hogy nem véd meg legalább egy picit nővére előtt...
ötletem már nincs mivel kedveltethetném meg magam...megpróbáltam beszélni vele,azt mondta,neki idő kell míg megbízik valakiben,és kinyílik valakinek...-mondja ezt 39 évesen nekem,úgy hogy nem adtam rá semmi okot,hogy ne bízhatna bennem...én csak annyit szeretnék,ha elfogadna,mint a testvére párját,és nem lenne "bunkó" velem...
szeretem a párom és sok mindenre hajlandó vagyok érte,de most már kezd sok lenni az állandó sértegetésekből,amire nem szolgáltam rá...
ha nem változik meg a viselkedése irányomban,én inkább kerülni fogom a társaságát,csakhogy akkor majd magyarázatot kell adnom arra is,hogy miért nem megyünk anyósomékhoz,ha ő is ott van...és ez megint nekem kellemetlen...
nem tudom mit csináljak,hogy lehetne megoldani a köztünk lévő feszültséget?
Volt már valaki hasonló helyzetben?
Előre is köszönöm a tanácsokat!
válasza:Köszi a tanácsokat!Igen,nő vagyok,azt hittem ez egyértelműen lejött... :):):)
Komolyan nem dramatizálom túl a helyzetet,de nem vagyok egy konfliktuskereső ember,és jobban szeretem a békességet,de azért az ilyen beszólások egy terhes nőnek egyértelműen bántóak...akármennyire érzékeny valaki...
Úgy gondolom egy próbát még mindenképpen megér,még egy beszélgetést,a mozi is jó ötlet,köszönöm,nekem ez nem jutott eszembe :)
Az apósommal már beszéltem,és a lánya jó tulajdonságait mondogattam neki,meg hogy mennyire kedvelem,remélve hátha visszamondja neki,és így is jobb lesz a kapcsolatunk :)
válasza:A gyereken keresztüli megközelítést én most még nem javasolnám.
Ez olyan lenne, mint egy irigy, féllábú emberhez azzal közeledni, hogy elmentek együtt futni...
Inkább érdeklődj, nézd meg, hogy ő miben jó és arról kérdezz sokat (munkája, favágás, horgolás, bármi) - hadd érezze,hogy valamiben ő jobb és van mire büszkének lennie.
A gyerek legyen a második lépcső.
Ha rögtön azzal kezdesz - bármennyire is igazad van - pont arra a tyúkszemére lépsz rá, ami a legjobban fáj neki.
Ilyen esetekben soha nem úgy kell kezdeni, hogy "én azt szeretném", "én úgy gondolom", hanem "te hogyan szeretnéd", "te hogyan gondolod" - erős hangsúly a személyes névmásokon.
Ha teszem azt kövér lennék és utálnám a vékonyakat, nehéz lenne úgy felkelteni a szimpátiámat, hogy egy sovány elhív cukrászdába és próbál meggyőzni, hogy "nézd, én szeretem ezt a tortát..nyami...ez egy finom torta, fogadd el, hogy én ilyet eszek...nyammnyamm.."
válasza:a sorstársaknak:
sajnos az irigység ilyen...
ilyenkor mindig arra gondolok,hogy párom nővére is másban sikeres,karriert épített,szerzett 2 diplomát,van egy jó állása-ezt választotta,és én ezért nagyon becsülöm,hogy ennyi mindent sikerült elérnie-én is szeretném ezeket,csak a bébi mellett :)
én még egyetemre járok,nem keresek sok pénzt a diákmunkával,nincs annyi pénzem,hogy drága ruhákat vegyek magamnak...-de nem érdekel,mert én meg ezt az életet választottam,és a bébit...
nem értem miért kell a másik ember boldogságát irigyelni...hiszen mindenkinek saját magától függ,hogy boldog akar-e lenni vagy sem...és ilyen hozzáállással soha nem lesz az...
abban a szerencsés helyzetben vagyok,hogy anyukám egy textilfeldolgozóban dolgozik,ahonnan sok márkás ruhát tud hozni nekünk fillérekért,a bébiruhák nagy részét is ő hozta nekünk...ezen tudtunk spórolni-és például ez is nagyon szúrta a lány szemét...hogy mindent anyámmal akarok megvetetni,ami persze nem igaz...
majd hozzátette,hogy ha vásárolunk valamit a bébinek,azt csak a brendonba tegyük,mert ha neki lesz gyereke,akkor majd úgyis örökli tőlünk,és neki csak minőségi,drága dolgok kellenek...mondja ezt úgy,hogy még egy cumit nem adott pusztán figyelmességből...
múltkor mikor párommal mentünk kádat venni a bébinek,nővérét is elvittük magunkkal,persze nem akart velünk jönni a bébicuccokhoz,pedig mondtam,hogy jó lenne,ha segítene,mert jó ízlése van,és örülnék,ha segítene választani...
ő persze az egyik plázába akart vásárolni,csöppet sem érdekelte,hogy ott vagyok,és eléggé elfáradtam,két órát vártunk rá,mert nem tudott dönteni két drága csizma között...végül mindkettőt megvette,130ezer forintot költött,de eszébe nem jutott volna,hogy az unokaöccsének vegyen valami kis apróságot...
megjegyezte,hogy én ezt most jó sokáig nem engedhetem meg magamnak,azt hitte ezzel bánt...ha tudná,hogy akkor nagyon sajnáltam,mert lehet,hogy nekem nincs olyan csizmám,de vajon meddig boldogít egy drága csizma,ha nincs senki,aki miatt felvehetném?
(egyébként meg a kínaiba ugyanolyan van töredékéért,és senki nem mondja meg,hogy kínai :) igaz,hogy egy telet bír ki...de úgyis gyorsan változik a divat :)
válasza:16:55-ös értem mire gondolsz,a kicsivel én sem akarnék közeledni,remélem ha megszületik magától kialakul a jó kapcsolat a kicsi és a nagynénje között...
elmondom neki,hogy én azokért becsülöm,amiket ő elért,és jól jönne a segítsége az egyetemi dolgoknál is,meg egy csomó minden másban...
szerintem egy csomó feszültség van benne,és talán ha megértéssel fordulok felé,akkor megnyílik felém,és jóban leszünk,ha nem sikerül,azon ráérek akkor is gondolkodni
remélem megoldódik a helyzet :)
köszi a tanácsokat,sokat segítettetek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!