Melyik nagyim gondolkodása helyes a sírokról?
Apai nagyi: évente 2x kimegy a temetőbe, rendbe teszi a papa sírját, de aztmondja neki a temető nem virágos rét , ő nem díszitgeti a sírt, nem valami szép a papa sírja, nagyi aztmondja neki a papa a szívében él és az emlékeiben nemkell a temetőt díszitgetni azzal jobb nem lesz és nem érdekli ki mitszól, neki a szívében él a papa...
Anyai nagyi: éveken át rakták a pénzt hogyha egyszer meghalnak kriptába legyenek, mert ott védetebb, meg 2 milliós sírkő legyen nekik. Anyai nagyi hetente 2x kimegy a temetöbe rendbe teszi a szülei sírját, papa sírját, friss virágokkal tele rakja, ő ritkán mond ilyet mint az apai nagymama hogy a papa a szivében él neki az a fontos a sír rendbe legyen, mindenentekkor rákölt 30 ezret a gyertya és virágokra, mert őt nehogy megszólják mert látják a sírt az emberek. Világ életükbe inkább megették a csirke farhátat csak drága sírkő legyen nekik, ellenben az apai nagyimék jartak nyaralni élték az életüket , az anyaiak meg sporoltak csak,
Gyerekként fú de utáltuk a november elsejét.
Családunkban nagyanyám volt a főnök, neki a temető meg a templom volt a világ közepe.
November elsején ebéd után mise, majd oda kellett állni a családi kripta mellé, ami kb egy kocsi árába került, és lesni ki a fejünkből. Ha mínusz 20 fok volt, akkor is, volt, hogy a kezünket a mécsesek felett melegitettük.
Volt, hogy nagyon meleg volt, de mama akkor is ragaszkodott ahhoz h a vastag téli kabátot vegyük fel, mert úgy illik, és már a rosszullét határán voltunk.
Miközben semmit nem jelentett nekünk, mert az ott fekvő halottak közul senkit nem ismertünk.
Nagyon jó szokás az is, hogy ilyenkor egyes öregek a fél havi nyugdíjuk árán vesznek virágot, ami szerencsésebb esetben nem fagy meg másnap reggelre.
Férjem családja dettó ilyen.
Férjed asszonyként mertem nagyanyámnak azt mondani először, hogy nem megyek ki a temetőbe.
Többszörös nagymama vagyok. Végrendelkeztem a temetésemről. Nekem nem lesz temetésem, a hamvaimat szórják szét, senki ne járjon a temetőbe miattam. Abban pedig biztos vagyok, hogy a gyermekeim, unokáim meg fognak őrizni emlékezetükben. Szerintem mindkét nagymama döntését el kell(ene) fogadni.
Személy szerint nekem halálom egy gondozatlan sír, ha az enyém is olyan elhanyagolt lenne, még visszajárnék )):
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!