Miért nem tudok gyászolni?
Tegnap halt meg anyai ágról a papám, az anyukám teljesen összetört, de én csak ott álltam, és megdöbbentséget éreztem.
10 perc után elsírtam magam, de nem a gyász miatt, hanem mert annyira utáltam magam amiért nem tudok sírni érte.
Az egyik ami legjobban zavart hogy még apukám is többet sírt, több érzelmet mutatott ki, mint én.
Egyáltalán nem voltunk rossz kapcsolatban a papámmal, nem volt az a folyton mérges, zsémbes nagypapa, nagyon jó ember volt és hihetetlenül kedves.
Én mégis csak ürességet érzek, hiányt nem, pedig azt hiszem már felfogtam.
válasza: válasza: válasza:Köszönöm mindenkinek a gyors választ. Mindenkinek elolvastam a kommentjét és megértettem, valamennyire megkönnyebbülve érzem magam, hogy nem csak én voltam így.
1 hozzávetés:nem kifejezetten a sírásra gondoltam, hanem arra, hogy nem igazán rendített meg a dolog, de mint írtátok lehet, hogy ha még kedves, szerethető is volt, nem álltunk annyira közel egymáshoz.
Amúgy sokat gondolkodtam a témán, és arra jutottam, hogy nem szabad túlgondolni a dolgot, mert különben még semlegesebben fogom érezni magam.
Ez az a szó amit kerestem....semleges
minél jobban félek attól hogy egy közelebbi családtag eltávozása után is ilyen semleges érzések törnek csak elő, annál jobban fog tényleg megtörténni.
válasza:
válasza:Én nagyon kötődtem nagymamámhoz. Halála előtt két évvel agysorvadást diagnosztizáltak nála, én már akkor elkezdtem szokatni magam a gondolathoz, tudom, hogy sajnos idő kérdése.
Amikor elment én sem tudzam sírni. Valahogy nem éreztem valóságosnak a dolgot.
2-3 hónapomba tellett, amikor először elsírtam magam (megláttam róla egy fotót).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!