Miért nem tudok gyászolni?

Minden ember másképp dolgozza fel a gyászt. Néhány éve halt meg a nagymamám. Sajnos nagyon hirtelen történt, lehet hogy az is befolyásolta. Bent volt a kórházban, elkezdett javulni az állapota, már olyan jól volt, hogy délután hazaengedték. Másnap reggel rosszul, kihívtuk a mentőket, el is vitték, de sajnos aznap délelőtt elhunyt, már nem tudtak rajta segíteni.

Amikor megtudtam, nagyon rosszul esett, de én is hasonlóan voltam, mint te. A temetésén törtem össze, gondolom akkor tudatosult bennem, hogy tényleg meghalt. Ma már inkább a szép dolgokra gondolok, de még mindig nagyon hiányzik.

Őszinte részvétem.

En temetésen sem tudtam sírni, a közeli rokonaimen sem. És végig úgy éreztem, hogy mindenki engem néz, amiért egy könnycsepp sem tud kijönni.

Vannak ilyen emberek, ne aggódj.

Én valahogy eddig könnyebben túl is voltam a gyaszfeldolgozason, mint a kornyezetem. Inkább sokszor eszembe jutnak, de nem a negatív gondolatok, csak mondjuk egy régi közös emlék. Bár nálunk mki szép kort megélt, lehet ez is közre játszik.

De ha a férjem halna meg, abba tudom, hogy belehalnek.

Részvétem nektek. Ahogy az első hozzászóló is írja ez mindenkinél más. Még friss is. Nehéz feldolgozni meg egyáltalan egyből felfogni tudatban hogy nincs többé ehhez kell idő sokszor. Plusz lehet nem álltatok annyira közel mint mondjuk anyukád hozzá természetesen,nála ez más. Ha esetleg vmi miatt könnyebben feldolgozod ne érezd rosszul magad ha van rá erőd támogasd anyudékat.

Vagy az sem mindegy hogy halt e már meg közeli hozzátartozód. Lehet még most tapasztalod meg ezt először ez sem mindegy

Nagypapám temetésénél egy könnycseppet sem tudtam ejteni, a család idősebb tagjaival ellentétben. Amikor gyerek voltam, nagyon keveset találkoztunk, kedves volt de sosem volt köztünk szorosabb érzelmi kapocs.

Engem elég sokáig hibáztattak amiért nem sírtam tele a kádat, de mái napig sem rendít meg annyira a halála, mint egy közeli barátom halála aki még csak rokon sem volt.