A barátomat 4 éves korában fogadták örökbe a mostani szülei. Az előzőeknél verték őt. Nagyon könnyen megsértődik kis dolgokon gondolom a gyerekkora következtében. Hogy tudnám ezt kezelni?

A sértődős természet nem függ össze a gyerekkori bántalmazással. Itt inkább az önérzetével van baj. Célravezető lehet, ha megértő vagy vele szemben, de tudtára adod, hogy nem értesz egyet a viselkedésével.

ne vegyél róla tudomást. a reakcióért sértődik meg, ha látja, hogy észre se veszed, akkor először látványosabban csinálja, aztán szépen leszokik róla.

Próbáld megbeszélni vele, hogy ezzel téged is megbánt... az ember felnőtt korában fel kell, hogy dolgozza gyermekkori sérelmeit, egy életen át nem lehet mindent "rákenni" a gyermekkorban elszenvedett negatív tapasztalatokra. Ha nem megy egyedül, próbáljátok meg együtt- persze ehhez neki is meg kell nyílnia, vagy kérjetek szaksegítséget- nem szégyen!

3. válaszolónak teljesen igaza van, nálunk van egy csomó családotthonos gyerek, egészen pici koruk óta családotthonban lélnek, a viselkedésük elfogadhatatlan, de ha valaki szól ezért , a tanárok mindig megvédik őket , hogy szegényeknek rossz gyerekkoruk volt. Így aztán mindenki mindent rájuk hagy, 8-10 évesen már cigiznek, isznak, mindig van pénzük, kapnak több ezer Ft zsebpénzt havonta, mert sanyarú gyerekkoruk volt 2-3 éves korukig. Szerintem pedig ezeknek a gyerekeknek még jobbaknak kellene lenniük, mert sok otthon nevelt gyereknek semmije sincs. A szeretethiány? A legaranyosabb nevelőjüket is szidják, mindenkinek nekimennek, sértődékenyek. A barátodnak azt kellene megmagyarázni, hogy igenis hálásnak kellene lennie a szüleinek, akik örökbeefogadták, és szeretik. Nem hivatkozási alap, hpgy kiskorában verték.

tegnap 19:38 remélem anyuci meg apuci kinyl'a a se'ed.

Utolsó! Engem egy pincébe dobott az, aki megszült. Véletlenül vették észre, állami gondozásba kerültem. Onnan vettek ki az örökbefogadó szüleim. Nagyon szigorúan, de végtelen szeretettel neveltek. Sajnos, már nem élnek. Még haló porukban is végtelen szeretettel és hálával gondolok rájuk, embert neveltek belőlem. Amikor a pincéből kihoztak, már majdnem éhen haltam. Valóban úgy van, ahogy te írod. Szeretettel üdvözöllek! Nos, neked is ilyen szuper sorsod volt?