Szerintetek jogosan döntöttünk így a feleségemmel?

Velem ugyanez volt.Az anyám az én gyerekeimnek is tojt a fejükre, a testvéreim gyerekeit meg istenesitette.Ez mind azért volt, mert én sem voltam a kedvenc gyereke, ahol tudott lehuzott.Mégis én kitartó voltam, nem tudtam ugy viszonyulni hozzá,ahogyan meg érdemelte volna.Ma már nem sajnálom,mert nincs lelkiismeret- furdalásom, mert jó maradtam vele, már nem él.

Ha a szüleid rosszak,te maradj jó velük, ne válj olyanná,mint õk.Viszont az anyagiakat vond meg,annyit adjál nekik,amennyit adnak az unokáinak.

Egyébként hogyan állnak anyagilag?Meg tudnák adni azt,amit ti elvártok tõlük?

Sajnos minden családban van egy "hülye", akivel mindent meg lehet csinálni. Nálunk én vagyok. Három gyerekem van, de levannak tojva. De én legyek bejárónő, sofőr, ha elfelejtenék egy szülinapot, örihari, az anyámék névnapja kb. nemzetközi ünnep, napokig süt-főz előtte, de az unokáinak még egy tortát nem sikerült elkészíteni a 10 év alatt. Elég egyoldalú így ez a kapcsolat, minket is nagyon bánt és nem értjük az okát. Az öregek marha önzőek tudnak lenni, ők mindent jobban tudnak, borzasztóak tudnak lenni és persze sértődékenyek. Én, mint szülő úgy gondolom, soha nem a gyerek dolga közeledni, hanem a szülőé, nagyszülőé. Nekik kell megteremteni azt a légkört, hogy a kisgyerek biztonságban érezze magát és bizalommal legyen feléjük, a szeretet nem magától jön, tenni kell érte.

Én biztos, elbeszélgetnék ezekről, elmondanám, ami bánt. Anyámékkal is megtettem és változott valamit, persze az ideálistól még kilóméterekre van.

Az öregek nem szeretik a nyílt, egyenes beszédet, kerülgetik a forró kását. Le kell ülni és átbeszélni a sérelmeket, ha nagyon nem megy, akkor el kell fogadni, de legalább megpróbáltátok.

Aki nem tud anyaként, nagymamaként viselkedni, ne sértődjön meg, ha nem köszöntik anyák napján.

"A kérdezõnek az anyukájáról van szó nem anyósáról?!"

"Szóval nagy vonalakban az anyám tojik a fejünkre"

Igen.

Nem szeretik a kislányotokat, és valószínűleg benneteket sem. Ezen, bármennyire is fáj, szinte lehetetlen változtatni, így meg kell tanulnotok elfogadni. A szüleid szar emberek.

Öröm az ürömben, hogy csórók, és a gyerekeitek legalább nem azt fogják látni, hogy az unokatestvérek szép drága ajándékokat kapnak tőlük, mivel szerencsére nem telik rá nekik.

Férjem nem azért köszönti az anyját anyák napján, hogy majd anyósom bárhova vigye a fiunkat gyereknapra...

És nem várnám el, hogy adjon a gyereknek mikulásra vagy bármire ajándékot. Ha ad ad, ha nem nem. Mi úgyis veszünk neki.

Undorító dolog attól függővé tenni a köszöntést, hogy ő szokott e ajándékozni...