Miért utálkoznak, okoskodnak az anyósok a menyükkel? Miért akarnak a fiukkal élni életük végéig?

Akart. De most már főképp a "kislányába" kapaszkodik, ő lett így már hogy a fia elköltözött velem, a legnagyobb, legnagyszerűbb - az aranygyermek.

Igaz, hogy eddig mi százezreket hagytunk nekik ott, s egyéb pénzügyi és egyéb kisegítések, amiket fel sem hánytorgatnék, csak hogy az aranygyermeknek nem kell fizetnie semmiért, pedig tőlünk elkérte a ránk eső részt. S most pedig akkora jó embernek állítják be mert párszor kisegíti most már ő is anyucit, mert muszáj... Mivel értésére adtam, hogy tőlünk ne nagyon kérjen most már pénzt, mert mi eltartjuk magunkat az albérletben és mert ők is ezt akarták, hogy mi ne rontsuk ott a levegőt mert zavartam anyóst és az aranygyermeket a jelenlétemmel. A pénzem jó lett volna viszont utána is. Na felejtse el sürgősen.

Azelőtt meg most is mindent megtett, hogy velem versenyezzen. Majd 7 év után sem tudnak elfogadni. Semmi nem jó amit csinálok, se ahogy kinézek. Sosem dicsértek meg semmiért. Soha nem lehetett jó amit csináltam mert én csináltam. Ha főztem meg sem kóstolta anyós.

Most hogy lefogytam jó súlyba vagyok, és nem vagyok átszakadva, má túl vékony vagyok az nem szép. De az ő súlya ami annyi mint én 1-2kg eltérés van, az a megfelelő. Eddig ugye volt 10 kg feleslegem, akkor meg hát jóó súlyban vaaagy! Jó nagy a farod stb... Na sehogy nem jó. Befestettem a hajam, látványos a szín eltérés. Persze hogy ki nem esik a szájukon, hogy jó lett vagy valami. Mindenki megdicsért a munkában, de a férjem családja soha! S már én is csak ellenkezek velük. Többnyire nekem sem jó náluk semmi ezen okból kifolyólag. Mindig kötözködök velük én is mostanában. Ők is mindig ezt csináltak velem. Ha én A-t mondtam, ők B-t. Ha nekem A ruha tetszett, nekik biztos hogy a B ruha... Általában leszólták a dolgaimat.

Remekül tudja magát anyós sajnáltatni és egész életében arra nevelte a férjemet, hogy őt anyukáját mindig minden körülmények között sajnálni kell - ellenemre is és neki nem lehet ellent mondani se őszinte véleményt! Sőt, nem is lehet véleménye, s ha van is azt mondta egyszer: neki ne mondja el a fia ha neheztel is rá, mert ő nem birja elviselni azt ha nem csak a jót mondja neki.

Kérdem én; ilyen emberrel hogy jöhet ki jól olyan akinek normális értékrendje van - mint nekem? Mert az én családomban divat a problémákat megbeszélni és megoldani és nem félek a saját anyámtól sem apámtól...

Amíg ők egy hamis boldog álomvilágot akarnak fenn tartani a családjukról, addig az én kapcsolatom sem lesz igazán jó a férjemmel. S ez nemrég tudatosult, hogy ez így van és nem látom a változást szóval... Mindig függeni fog anyóstól a férjem, mert ő sem látja a fától az erdőt. Rólam elhisz a férjem is mindent amit anyósék mondanak. Ha én mondok valamit megkérdőjelezi rögtön, mert hát az ő családja biztos nem rosszból mondta! De én nyilván csak rosszból mondhattam meg hazudok nem e? De ők nem, az ő szavuk szent! Pedig ők hazudnak folyamatosan és egyedül vagyok... senki nem véd meg. Itt vagyok messze a családomtól és én csak magamra számíthatok.

Féltik az utolsó éppkézláb férfit, aki még elviseli őket. :D

Az én anyósom egy tündér, sokat beszél, de semmi problémánk nincs, inkább barátnő szerűségnek mondanám. :)

22/N

De jo is azoknak akiknek jo anyosuk van.

Az en anyosom akarhanyszor elment a fia hozza, en ugye nem mert szo szerint kizavart, mert mereszeltem belepni a fia eletebe, igy en aztan mar nem is mentem, ha a draga anyosnak nem vagyok szivesen latott vendeg akkor tiszteletben tartom. De mindig tamadja a fiat miattam es biztatja ellenem, sot levelben is bebizonyosodott ez, amit fianak kuldott, en magam olvastam. Ocsmany dolgot hazudott a fiarol mar a kapcsolatunk elejen is, abban remenykedve, hogy akkor majd engem is el tud uzni a fia mellol, csak nem jott neki ossze. Erdekes modon mar ketszer is mento szallitotta el paromat az anyjatol beszelgetsuk utan. Mindig ellenezte, hogy a fia csajozzon egyebkent, hat meg hogy most nos lett..... Azon van, hogy szetvalasszon minket.

Elnezest, en nem alltalanositok az anyosok kozott, de valjuk be, vannak jo anyosok, de vannak olyanok is, akik kiabranditoan viselkednek az uj csaladtaggal. Azert meg ne keszitse ki valaki a gyereket idegileg mert meg mereszelt nosulni.

Ez az élet legnagyobb kérdése. Valahogy az összes anyós haragban van a menyükkel. De tényleg (mi nálunk is). Én nem értem, hogy anyósnak miért jó ez. Nem hogy örülnének, hogy a kicsi fiacskájuknak végre van élete/családja. De nem, még a szálkában is keresik a hibát. Világ életemben azért imádkoztam, hogy jóban legyek anyósommal.

Na... hát ez sikerült is. Egymás szemébe elmosolygunk, a hátam mögött meg én vagyok a sátán. -.-" Esküszöm lassan büntetni kéne az ilyet.