Miért utálkoznak, okoskodnak az anyósok a menyükkel? Miért akarnak a fiukkal élni életük végéig?

Mert nincs életük.

Szerintem sokaknak kisebbrendűségi érzést okoz, hogy egy fiatalabb nő bekerül a családba. Úgy érzik, hogy meg kell mutatniuk, hogy ők a jobbak, tapasztaltabbak, stb. Ehhez hozzájöhet ha az anyósnak eredetileg is kötekedő természete van. Na meg vannak egyéni okok is, az én anyósom azért nem szeret mert nem gazdag családból jöttem.

Az enyém háztartásbeli volt mindig is, a fiai az élete értelmei. Majd jött az az ostoba p*csa (én :D) és elvette az egyiket. Kb a depresszió lenne úrrá a mamán ha nem pátyolgathatja a másik fiát.

Ha anyós lennél, rájönnél hogy nem olyan egyszerű az, vannak nők akiknek akkor is szar vagy ha meg sem szólalsz. És nem, ne játsszuk már meg hogy mindig az anyós a szemét, meny meg a hószárnyú angyalka.

Sok anyósnak főleg ha nyugdíjas az az életük értelme hogy ellássák a fiacskájukat. Anyósom akkor kezdett el fújni rám mikor a fiával olyan szintre emelkedett a kapcsolatunk hogy már együtt főztünk stb és drága anyuka nem tudta kényeztetni a pici fiát.párom akkor kb egy rántottát nem tudott megsütni ma már tud főzni,mosni,takarítani van segítségem.

Nàlunk anyósomnak 4 gyereke van, a fia a legkisebb, és egyúttal az egyetlen fiú. Szorosabb kötődésük volt kettejüknek, mint a lànyaival. Jöttem én, 5 hónap utàn el lettem jegyezve...anyósom elmondta nekem, h velem semmi baja csak így ez neki olyan gyorsan történt, h nehéz. ( 24 éves fiatal férfiről beszélünk, ràadàsul első - és remélhetőleg utolsó😀kapcsolatról. ) Nekem jól esett, h anyósom ezt el tudta mondani, és igazàból megértem az érzéseit. Szerencsére aktívan dolgozik, van pàrja, tehàt nem arról volt szó, h " elvettem élete értelmét". Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy sokan megijednek attól, ha vki felnőttként kötődik a szüleihez. Pedig egy bizonyos hatàrig ez szép, sőt szükséges. Mai napig csinàlok pl anyukàmnal anya- lànya napot, pedig férjnél vagyok, és van két kisgyerekem. Volt olyan pàrom aki szóvà tette, h szerinte baj, h anyukàmtól eljövet integetek az ablakban àlló anyukàmnak. ( Külön laktam màr). Szerintem meg az lenne a baj, ha nem integetnék. Gyerekkoromtól így búcsúzunk. De ha egy kapcsolatban màr ezeket is szabàlyoznà a màsik fél, ott joggal érzi egy anyós, h vmi olyat próbàlnak elvenni tőle, ami egészséges keretek között simàn maradhatna, mert az ő és a gyereke közös dolga. Szóval igen, ez az egész kétoldalú.

#6-os persze, lehet a meny is a hibás, de azért be kell látnod hogy több szemét anyós van, mint szemét meny. Miért? Mert IDŐSEBBEK. Ez egy alapvető konfliktus forrás, az anyós az idősebb, a -szerinte- bölcsebb, tapasztaltabb, okosabb, csak mert idősebb. Ezen a kor dolgon nem tud a legtöbb anyós túl lépni. Én tisztelem, vagyis tiszteltem az időseket, de amikor alapvetően KÖVETELIK a tiszteletet minden nélkül, csak a kor alapján, az nálam kinyitja a bicskát a zsebemben. A tisztelet érdemi alapú, és a kor nem érdem, hanem állapot.