Mikkel kötött belétek anyós/após?

Egyszer voltam ilyen kapcsolatban, ott "após" volt egy kicsit birka. Mindig az volt, hogy én valami bűnöző vagyok, meg nem vagyok igazi ferfi, mert nem ittam meg a szar pálinkáját, meg ilyenek.

Ismerkedésnél, ha ugy tunik lehet ebbol valami komolyabb es latom, hogy nagyon szoros a lany kapcsolata a csaladjaval, akkor inkabb hanyagolom, nekem nincs erre szuksegem.

Nálunk nem mondható rossznak a viszony, de nagyon más kultúra és ők teljesen máshogy nevelkedtek és látják az életet, mint én. Ezt én már régen elfogadtam és leginkább csak mosolygok rajta, de azért ebből a sok különbségből adódik pár belém kötés, piszkálódás:

- a fő probléma: miért nem vagyok vallásos. igazán felvehetném az ő vallásukat, menjek el konfirmálni, mert szerintük így "mindenkinek jobb lenne" - megjegyzem, hogy soha, egyszer se tettem megjegyzést a vallásukra, tiszteletben tartom, templomban is voltam velük, mert nekik ez fontos, de ők is tartsák tiszteletben, hogy én nem vagyok vallásos és nem is szeretnék az lenni.

- szerintük miattam nem látják gyakran a férjemet, mert én szeretek világot látni és sokat utazunk belföldön és külföldön egyaránt. :D A férjem felnőtt ember, ha meg akarja látogatni a szüleit, megteszi, annak ellenére, hogy nem lakunk egy városban és elég nagy a távolság.

- rosszul takarítom a főzőlapot, nem jó a technikám, mert városi lány vagyok :D

- ha olajban sütöttem valamit, akkor miután végeztem, akkor az olajat miért nem a kukába (!!!) öntöm, annak ott a helye :D

- amúgy is miért nem főzök minden nap munka és suli mellett, miért kell a fiának rendelt/menzás/éttermi/hideg kosztot enni

- mindig elvárják, hogy mi utazzunk hozzájuk vidékre, ők egyetlen egyszer jöttek el egy hétvégére hozzánk (7 éve vagyunk együtt és 4 éve élünk együtt)

Hirtelen ezek jutottak eszembe így az elmúlt évek beszólásai közül.

Úgy látszik egyébként ez ilyen anyós/após tulajdonság, hogy azt képzelik van beleszólásuk az unoka nevébe...

Nálunk apósom már attól is kivolt, hogy a kutyánkat nem úgy neveztük el ahogy ő elképzelte (utána még fél évig hallgattuk).

Most, hogy babát várunk az első kérdés az volt náluk, hogy mi lesz a neve. Mondom amíg nem tudjuk, hogy fiú vagy lány, addig nem is gondolkodom rajta. Na apósom és anyósom már leadta a listát, hogy hogyan NEM hívhatjuk mert az nekik nem tetszik (teljesen normális, hétköznapi nevekről volt szó). Szóval most a férjemmel kitaláltuk, hogy kikerestük az utónévtárból a 2 leggázabb nevet amiről tudjuk, hogy totál kiborulnának tőle és ha megint erősködnek akkor megmondjuk, hogy ezeket választottuk, törődjenek bele.

Miért nem vágatom le a hajam, mert így csak lóg. 😃

Lapockámig ér.

Az én anyósom az, aki szerint főzés közben nem szabad kimenni a vécére. De van ám még:

- ha csak szűk családi körben eszünk (férjem + gyerekek), nem tálalom ki a levest, vagyis nem töltöm levesestálba, hanem a fazékból szedünk magunknak. Ez számára akkora szörnyűség, hogy még a boltosnak is elmesélte, aki visszakérdezett nekem, hogy te TÉNYLEG nem tálalod ki a levest?

- Bejöhet a kutyánk a házba... no, az talán a legszörnyűbb.

- A macska is bejöhet, ez talán egy fokkal megbocsáthatóbb.

- VISZONT! A kutya és a macska is tápot eszik, ráadásul Britet, és nem valami 200 forintos teszkós szemetet. Ez szörnyű, szörnyű pazarlás. Ők a használt sütőzsírt forró vízzel felengedik, s a száraz kenyeret beleaprítják.

- Meg én még nem is zsírral főzök, hanem olajjal, ami csak egy fokkal jobb, mintha a Sátán unokája lennék. Vagy lehet, hogy egy fokkal sem?

- Nem küldöm a gyerekeket templomba. Ha akarnak, mehetnek, és néha akarnak is, de én nem kényszerítem őket.

- Ugyanez a temetővel. Nem járunk hetente a temetőbe, s ha megyünk, a gyerekeknek nem kötelező jönni (14, 16 és 18 évesek, amúgy).

- Az első gyerek lány lett. A második kettő fiú, így azért részleges megbocsátásban részesültem :D

- Túl sok virágot ültettem a kertbe, s nem csak a ház elé, hanem a konyhakertbe, a haszonnövények közé, amolyan ágyásszegélynek. De hát annak SEMMI haszna, ilyen hiábavalóságokkal nem kellene foglalkozni.

- Én sütöm a kenyerünket, mert itt a boltban csak egyféle, felfújt fehérkenyér van, mi meg fele részt teljes kiőrlésű lisztből valót eszünk. Ez, természetesen, ilyen diplomás urizálás.

- Csak 20 deka cukrot teszek a lekvárba egy kiló gyümölcshöz. Ő 60 dekát. Az lekváromnak nincs is semmi íze, szerinte. (szerintünk gyümölcsíze van)

- Vitamint adok a gyerekeknek, sőt, a férjemnek, sőt, magamnak is.

Van még egy csomó ilyesmi, mondjam még?

Amúgy, bármilyen hihetetlen is, de szeretjük egymást, és jó a viszonyunk, mert én ezeket a dolgokat simán elengedem a fülem mellett. A férjem is. Nem állunk bele a vitába. Amikor kettesben vagyunk, akkor persze nevetünk rajta.

Bocs, de a másik kérdezőnek nem szólt be az anyós a, hanem elmondta a véleményét ismerősöknek, és a kérdező meghallotta.

Szerintem mindenkinek joga van a véleményéhez, anyósnak is. Ennyi. Nem kell, hogy mindenki mindig jót mondjon rólam

Az ilyen apró piszkálódásokat én fel sem veszem. :) Amúgy szeret és én is őt, csak egy végtelenül egyszerű asszony és sokszor jót nevetgélek magamban a "tanácsain". :)

Talán a " legdurvább" ilyen az volt neki, amikor 4 éve kiderült, hogy gluténérzékeny vagyok és ő lelkesen elkezdte az ágyneműktől a függönyökig mindent kifertőtleníteni amíg kórházban voltam. Még valami hiper szuper takarítógépet is vett azonnal amivel az ágyak kárpitjait is kitisztította, majd amikor hazaértem, átjött és közölte, hogy a gyerek jobb lenne ha hozzájuk költözne amíg meggyógyulok, hogy nehogy elkapja, mert hát akkor hogyan fog tudni leérettségizni. :)

Nem nehezteltem rá egyáltalán és örültem a steril lakásnak. :)