Segítség, oda vissza? Vagy nem?

Nagyon szerencsés vagy kérdező, hogy ilyen anyukád van. Az én anyukám is ilyen, ugyanilyen segítőkész, viszont ő másik városban lakik és így nem tud annyit segíteni nekem a terhességem alatt és majd ha meglesz a baba, de még így is jön kéthetente 1 napra, mert sajnos dolgozik és nem tud máshogy, pedig szívesen megtenné ugyanis nehezen mozgok nagyon.

Anyósom itt lakik nem messze, kocsival pár perc, busszan 4 megálló. Nem igazán kérdezi hogy miben segíthet, a piciről se nagyon, csak sajnálkozik mindig, hogy nekem és a páromnak mennyi munkája van a házzal, mennyit kell ráfordítani időt, energiát, pénzt, mert sajnos egyikből sincs sok nekünk, ő meg hát nem az hogy jól él viszonylag, de nem egy kiskeresetű kisnyugdíjas.

Szóval megértem amit érzel, ezért is írtam le ezt a kis összegzést az életem ezen részéről. Nézd, anyukádnak segíts szerintem is, ő nagyon szeret téged és megérdemli hogy viszonozd bármiféle szívességgel. Én is úgy vagyok vele, hogyha nekem valaki nem segít akkor amikor szükségem lenne rá, de ugyanakkor ez a személy meg elvárná akkor nem kap tőlem sem segítséget, oldja meg egyedül vagy mással. Így fair. A férjed meg érdekes hogy megsértődött rajtad, de a saját anyján nem. Na ez az ami igazán bosszantó, legalább ő állna melletted.

Ha viszálykodni szeretnél a családban, ne hagyd magad, csak pörögj rajta még sokáig.

Ha nem szeretnéd a férjedet (és magadat) ezen túráztatni, elegánsan lépj át a dolog felett.

Egyébként gondolj arra, hogyan oldottátok volna meg a lábtöréses dolgot, ha távol laktok a szülőktől... Talán apuka is besegíthetett volna?:-)

Párod átmegy s segít anyukának, te pedig ha már több gyerek van azoknak sütögeted a sütiket, főzöl, velük foglalkozol.

Ha nem értik meg, azt mondod bocs, a te felmenőidnél kell segítened. Ennyi.

Mondjuk én alapból nem foglalkoznék vele mi akar amikor ő se foglalkozott nagyon a dolgokkal míg lábadoztál.