Miért van az hogy a legtöbb anyós rosszba van a menyével?

Én abból indultam ki, hogy neki (is) köszönhetem a férjemet, tiszteltem és szerettem. Ő meg értékelte minden igyekezetemet, hogy családdá legyünk és az unokáit.

Haláláig szerető kapcsolatban voltunk.

Így is lehet (vagy inkább CSAK ÍGY lehet)...

4

A mondatod sem értelmezhető: valaki attól nem okosabb, mert idősebb.

Kérdező, nem a legtöbb. Csak a hülyébbek.

Mi azért nem vagyunk jóban, mert az elején alkalmazkodtam hozzájuk. Ő sose alkalmazkodott hozzám (az én családi szokásaimhoz). Viszont rájöttem, hogy én nem úgy akarok élni. Más a temperamentumom, más az igényem és a ritmusom. Így a fiával megbeszéltük, hogy kialakitjuk a saját szokásainkat.

Mert az, hogy mindkét család kedvében járjunk nem működik.

Ha nem azt csináltam, ami a Férjem családjában szokás, én voltam az undok és nem akarok családtag lenni stb. Pl. Karácsonykor elutaztunk romantikázni.... Órákig vitatkozott velünk, hogy mit képzelek én, amikor mindig 24-én együtt a család.

Ezt a mai napig nem tudja elfogadni, hogy kialakitottuk a saját szokásainkat. Nincsennek kihagyva, egyszerűen csak éljük az életünket. Ha úgy van, akkor alkalmazkodunk továbbra is, de nem érünk rá mindig, amikor füttyent.

Amiket eddig leírtak, abból ki lehet szemezni az igazságot.

Szerintem -bár van minta- minden eset egyedi, apróbb viszályok, nézeteltérések és kész a baj.

Engem az előző két barátom édesanyja szeretett és viszont. Megvolt a közös hang. Az egyikük szakítás után évekkel is hívogatott és reménykedett.

Mostani anyósjelöltem az elején nagyon nem bírt, szerinte sokkal szebb/jobb nő dukált volna a fiához. Előttem még nem vitt haza barátnőt a barátom. Volt hogy nagyon durvákat beszólt, én olyankor nem reagáltam. Nem mentem bele a vitába, és pár hónapig nem látogattam. Aztán szépen lassan elfogadott, most meg már külön figyel arra mit szeretek, jókat röhögünk, együtt megyünk el vásárolni, és reménykedik egy unokában. Erős karakter, és nagyon tisztelem, mert nem rosszindulatú, csak egyedül nevelte fel a gyerekeit és ragaszkodik hozzájuk. Barátom is beszélt szerintem a fejével még az elején (de ezt csak sejtem).

Szerencsém is volt eddig, másrészt engem nagyon sokat bántottak, szekáltak gyerek és tinikoromban, rájöttem, hogy akkor hagynak békén, ha ignorálom a másik felet és nem megyek bele dolgokba.

Plusz ahogy írta valaki, nézőpont kérdése. Az ilyen "hatalmi" játszmák soha nem érdekeltek, hogy például ki főz. Én örülök neki, ha ő hoz vendégségbe ételt, mert marha jól süt-főz. :D

Sokak szerint ez gyengeség, de elég sok rossz dolog éri az embert, minek még erre is energiát fordítani.

Mondjuk egy durván, állandóan kötekedő emberrel nem tudom mit kezdtem volna, néha olyanokat olvasok itt..tehát mondom ez csak az én tapasztalatom.

Nem hinném, hogy a legtöbben így vannak ezzel.

Én azt tapasztalom, hogy egy ilyen viszonyhoz is két ember kell. Az anyósmon láttam, hogy nagyon kedves volt, de megpróbált egy nevetséges hatalmi játszmába belerángatni, és ha nem sikerült, akkor még ő volt megsértve. Értem ez alatt, hogy megpróbálta beosztani az időnket, engem kioktatni, leiskolázni, sértetten puffogni, míg én mindig udvarias és kedves voltam vele, de meghúztam a határokat. Éljük a saját életünket, moderált információkat kap meg, és nem pattanunk csak azért, mert ő uncsizik vagy sóhajt egyet.

Soha nem replikáztam, soha nem kértem ki magamnak semmit, nem is érdekelt, hogy ő azt hiszi, itt egy játszma folyik. Meglátogattuk, ott voltunk 2-3 órát, majd elmentünk. És egy idő (évek!) alatt észrevette, hogy akkor is ez van, ha kavar és akkor is, ha nem. Így feladta, mert nem volt sem közönsége, sem játszópajtása.

Az én időm meg sokkal drágább annál, semmint azzal foglalkozzam, hogy mások mit képzelnek be maguknak.

Ha nem is a legtöbb, de sok tényleg nincs jóban. Nyilván az a típus, akinek a drága kis fiának senki sem elég jó. Hallottam már ilyen kifogásokat ismerős anyáktól, a fiaik párjával kapcsolatban:

- nem elég magas

- nem elég hosszú a haja

- igaz, hogy mindent megcsinál otthon, és az ő fia semmilyen házimunkát nem csinál, de szerinte a nő nem vasal elég szépen

- nem jár szoknyában, pedig az szebb, mint a nadrág

- a volt bnő szebb volt, igaz, hogy átcseszte, megcsalta a fiát, de akkor is szebb volt

Na, kb. ilyen szintűek. Ilyen nőkkel tényleg nehéz jóban lenni, akik tényleg mindenbe belekötnek :)

Pszichológia szakos hallgató vagyok, és nagyon egyetértek az evolúciós pszichológia magyarázatával.

Hogy miért az anyós-meny viszony a legnehezebb?

Mert míg az anyósnak érdeke az, hogy a veje a lányával maradjon, és biztosítsa a számára és a gyermekei számára (ha vannak) a megélhetést, addig a fiús anyuka nem lehet biztos abban, hogy a menye tényleg a fia gyermekeinek adott életet, illetve a férfiak reproduktivitása szempontjából alapból nem feltétlen az az előnyös, ha csak egyetlen felesége van, vagy úgy is lehetne erre tekinteni, hogy az anyuka személye kevésbé lényeges a férfi reproduktivitása szempontjából, mint a nők esetében az apukáé.

A nők hátrányosabb helyzetbe kerülnek, ha az apa elhagyja a családot, ez az esetek többségében így van sajnos, az ősidőkben pedig még inkább igaz volt ez. Nyilván ez is kultúrafüggő, de tudattalanul is kialakult ez a különbség a fiús és lányos anyák között.

Röviden: A fiús anya azért kritikus a menyével szemben, mert biztos akar lenne benne, hogy a fia a megfelelő személybe fekteti az erőforrásait. Ez teljesen tudattalan általában.

A lányos anyának ugyancsak tudattalanul viszont érdeke kijönni a vejével és támogatni a lányát is a kapcsolatában, hogy a veje biztosan biztosítsa a lányának a szükséges erőforrásokat. Tehát a fiús anya mindig kritikusabb a fia párkapcsolataival kapcsolatban.

A menynek pedig nem könnyű, mert általában érzi azt, hogy bizonyos elvárásoknak meg kell felelnie, és ha nagyon nem tudja elfogadni azt, hogy az anyósa némileg kritikus vele szemben, akkor könnyebben kialakulnak a konfliktusok.

Természetesen nem lehet ennyire lesarkítani és általánosítani, hiszen ahány ember, annyi eset. De valamiért mégis belénk van kódolva ez a viselkedés, és néha bizony megnehezíti ezeket a kapcsolatokat.

22/L

"De valamiért mégis belénk van kódolva ez a viselkedés, és néha bizony megnehezíti ezeket a kapcsolatokat."

Van kódolva egy fenét. Van, akinek megvan az kellő értelmi és érzelmi intelligenciája és képes békében együtt élni másokkal. Van, akinek meg nincs. Ez ilyen egyszerű.

Sógornők között is szokott lenni marakodás. Azt mire fogja a mélyen tisztelt evolúciós pszichológia? Az após-vej ellentéteket? Hagyjuk már.