Nálatok ki teszi helyre a túlságosan nyomulós, kötekedős, kioktatós anyóst?
Nálunk nincs ilyen anyós, de az a helyzet, hogy ha engem valaki támad, akkor azt én teljesen egyedül is lereagálom, elmegyek vagy megmondom a véleményem vagy valami. Amúgyis sokkal temperamentumosabb, határozottabb vagyok, mint a párom. Ő olyan kis kedves, bár bizonyos dolgokban nem ismer tréfát. Anyám megette volna reggelire (tőle örököltem a temperamentumomat, de anyámnak még kevésbé volt kedves és igazságos, ha olyanja volt), de eleve nem állt vele szóba, be se engedte soha, ott nem volt konfliktus. Én pedig nem szóltam bele, anyám azt enged be a saját otthonába, akit akar. Ha lett volna gyermekünk, akkor már lehet, hogy szóltam volna, de potom tizenpár éves kapcsolatnál, ugyan, általában úgyis volt köztünk egy fél ország.
A párom családja az én családom is egyben (főleg nálunk, teljesen saját gyerekként vagyok kezelve), szóval nekem ilyen nincs, hogy intézze a párom.
"de eleve nem állt vele szóba, be se engedte soha, ott nem volt konfliktus. Én pedig nem szóltam bele, anyám azt enged be a saját otthonába, akit akar."
Azért remélem ezután te sem látogatod anyádat, ha már a párodat nem engedi be a házába. :)
Szerettem volna ha ő beszél vele. Ehelyett jól magamra hagyott 10ből 9szer kb, mert anyuka belehal, ha a fia egy rossz szót is kimond felé, úgymint pl.: anya, ez nem szép tőled, hogy bántod a páromat!
Így hát párszor én vitatkoztam velük. Persze mindig alul maradtam a családdal szemben. Könnyű volt nekik legalább 2en ellenem, én meg egy magam. Általában mondjuk a háta mögött csináltak.
Belefáradtam. Ráhagyom majd már az egészet. Ha belém kötnek ott is hagyom őket faképnél. Majd mondom nekik, legyenek szívesek a férjemmel megbeszélni mi bajuk velem. Akkor pattogjanak. Persze előtte kisangyalok! Hát hát ők nem is mondtak semmit!... Na persze!
Volt, hogy nem hagytam hogy a férjem kihagyja magát a buliból. Megmondtam befejeztem vele ha akkor nem állt volna anyuka elé és ő megmondani a frankót! Így hát megmondta.
Sógornővel volt hasonló szitu, ott én szóltam a páromnak, megbeszéltük, majd ő beszélt vele.
Az anyósom megmondta, ha bármi bajom van, ha úgy érzem, túl sokat jár át, szóljak nyugodtan (segített a kertet rendezni, hozott virágokat, én cserébe kávét :))
Akkor azt tisztáznám, hogy nem lakom az anyósomnál. Külön élünk, ráadásu elég messze is laknak tőlünk, ezért elég ritkán találkozunk. Mióta megszületett a kisfiunk azóta szaporodtak meg a találkák, kb havonta- 1.5 havonta látjuk egymást néhány órára. Én nem akarok vele rossz kapcsolatot, és nem is hiszem, hogy utál, csak egyszerűen ilyen. Elviselem, de baromira idegeítő hogy beleszól mindenbe, és nem érti, hogy álljon le.
A párom azt vágta minap a fejemhez, hogy én osszam ki az anyját ha ez engem zavar, mert ő már mondta neki, de hiába. És nem is érti, hogy miért neki kellene a villámhárítónak lennie köztünk.
Eddig én is úgy gondoltam, hogy az a tiszta, ha rendezi mindenki a saját anyját, de ezek után már kíváncsi vagyok hogy másoknál hogyan működik ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!