Anyósék fúrnak a hátam mögött, a szemembe pedig jópofiznak. Ezt a szintet hogy kezeljem?

Nem jönnék ki jól, mert még most sem akarja elhinni, hogy az anyja képes kimondani egy rossz szót is. Szerinte semmit nem azért tesz, hogy megbántson! Ha mégis úgy sikerül, az véletlenül sikerül anyucinak úgy kimondani a szájan... Homokba dugja a fejét.

Hülye voltam és korábban nem mertem kiállni magamért. Amióta meg kiállok, folyton a gyenge pontomat keresik és ott döfködnek. Volt, hogy a mami és az anyja egyszerre rontott nekem. Persze a férjem ezeket sosem hallotta csak tőlem. Anyuka meg teljesen másképp adta le a sztorikat.

Nem olyan jó a viszony a testvérével a férjemnek. S most ez a fő dolog, hogy ÉN VAGYOK A HIBÁS, mert a tesóka a minden, aki egy áldott lélek egy szent, a kicsikéje anyósomak akit én! utálok pedig ő mindent megtett, sajnálja hogy így alakult meg ő nagyon szereti a férjem! S ez az egész mind hazugság! S felrobbanok, hogy úgy hazudik a kis szemét is mint a vízfolyás, anyuciék szájába adta a szavait amiből egy rohadt szó sem igaz! Ez idegesített fel a legjobban, és hogy a családom előtt is áztatnak már! Ezeknek semmi se szent! A szemembe meg jópofáskodnak! Tudom, hogy semmi nem igaz abból a kedvességből, de hogy ennyire utáljanak mert én nem nyalizok és mert a felnőtt fia mellettem felnő mert ő nem akarja hagyni élni a saját gyerekét!